koncert - Schönberg és Mahler

  • Molnár Szabolcs
  • 2008. szeptember 18.

Zene

művei zárták az idén csonkára sikeredett Mahler-ünnepet. Csonka lett, mivel Matthias Goerne betegsége miatt elmaradt egy dalest; előzetesen úgy tippeltünk, hogy ez lett volna a koncertsorozat megkoronázása.

mûvei zárták az idén csonkára sikeredett Mahler-ünnepet. Csonka lett, mivel Matthias Goerne betegsége miatt elmaradt egy dalest; elõzetesen úgy tippeltünk, hogy ez lett volna a koncertsorozat megkoronázása. Így viszont a Dal a Földrõl utolsó tételére, a Búcsúra hárult e fényes szerep. A holland mezzoszoprán, Christianne Stotijn nem tudott e váratlan fordulatnak megfelelni, de legyünk vele igazságosak: egy hétköznapi, a körülmények drámájától függetlenített koncerten sem okozott volna feltûnést. Számos tünete van annak, ha egy hang kiegyenlítetlen, sajnos Stotijn túl sokat produkált ebbõl, sûrítményét pedig hová máshová, mint dalának utolsó szavába (Ewig, ewig... - Örökké, örökké...) csepegtette. Tenorpárja - Robert Dean Smith - már többször megörvendeztette a budapesti közönséget, de most õ sem tudott formátumot adni szólóinak. A formátum hiánya jellemezte egyébként az egész estét. Schönberg önkezûleg nagyra duzzasztott vonóshatosa, a Verklärte Nacht indította a hangversenyt, melyet ekkorára hizlalt vonószenekaron még nem hallhattunk. Az elõadás vontatottsága és érdektelensége igazolta, hogy tényleg nem a méret a lényeg. Szerencsére tudjuk, hogy ez a késõ romantikus, Schönberg pályáján korainak számító opus ennél izgalmasabb kompozíció. Fischer Iván mozdulatai nem árulkodtak tanácstalanságról, ám a hangzó végeredmény mégiscsak errõl fecsegett. A szünet a bizakodás jegyében állt, ám Fischer Mahler szimfonikus dalciklusában az elsõ részben tapasztalt menedzseri munkát folytatta. A felvetett kérdéseket gyorsan megválaszolta, a részletproblémákat megoldotta, ám az interpretációs kíváncsiság halvány jelét sem tapasztaltatta meg. Szégyen, de a szimfónia utolsó tételét bûnös gondolattal vártuk: "Istenem, milyen szép zene, de milyen hosszú!" Ezt a koncertet könnyû lesz elfelejteni, kérdés, hogy milyen hamar szabadulunk meg a balsejtelemtõl: a Mahler-ünnep elveszítette volna a lendületét?

Mûvészetek Palotája, szeptember 10.

***

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.