koncert - Schönberg és Mahler

  • Molnár Szabolcs
  • 2008. szeptember 18.

Zene

művei zárták az idén csonkára sikeredett Mahler-ünnepet. Csonka lett, mivel Matthias Goerne betegsége miatt elmaradt egy dalest; előzetesen úgy tippeltünk, hogy ez lett volna a koncertsorozat megkoronázása.

mûvei zárták az idén csonkára sikeredett Mahler-ünnepet. Csonka lett, mivel Matthias Goerne betegsége miatt elmaradt egy dalest; elõzetesen úgy tippeltünk, hogy ez lett volna a koncertsorozat megkoronázása. Így viszont a Dal a Földrõl utolsó tételére, a Búcsúra hárult e fényes szerep. A holland mezzoszoprán, Christianne Stotijn nem tudott e váratlan fordulatnak megfelelni, de legyünk vele igazságosak: egy hétköznapi, a körülmények drámájától függetlenített koncerten sem okozott volna feltûnést. Számos tünete van annak, ha egy hang kiegyenlítetlen, sajnos Stotijn túl sokat produkált ebbõl, sûrítményét pedig hová máshová, mint dalának utolsó szavába (Ewig, ewig... - Örökké, örökké...) csepegtette. Tenorpárja - Robert Dean Smith - már többször megörvendeztette a budapesti közönséget, de most õ sem tudott formátumot adni szólóinak. A formátum hiánya jellemezte egyébként az egész estét. Schönberg önkezûleg nagyra duzzasztott vonóshatosa, a Verklärte Nacht indította a hangversenyt, melyet ekkorára hizlalt vonószenekaron még nem hallhattunk. Az elõadás vontatottsága és érdektelensége igazolta, hogy tényleg nem a méret a lényeg. Szerencsére tudjuk, hogy ez a késõ romantikus, Schönberg pályáján korainak számító opus ennél izgalmasabb kompozíció. Fischer Iván mozdulatai nem árulkodtak tanácstalanságról, ám a hangzó végeredmény mégiscsak errõl fecsegett. A szünet a bizakodás jegyében állt, ám Fischer Mahler szimfonikus dalciklusában az elsõ részben tapasztalt menedzseri munkát folytatta. A felvetett kérdéseket gyorsan megválaszolta, a részletproblémákat megoldotta, ám az interpretációs kíváncsiság halvány jelét sem tapasztaltatta meg. Szégyen, de a szimfónia utolsó tételét bûnös gondolattal vártuk: "Istenem, milyen szép zene, de milyen hosszú!" Ezt a koncertet könnyû lesz elfelejteni, kérdés, hogy milyen hamar szabadulunk meg a balsejtelemtõl: a Mahler-ünnep elveszítette volna a lendületét?

Mûvészetek Palotája, szeptember 10.

***

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.