koncert - VÁGTÁZÓ ÉLETERÕ

  • - vincze -
  • 2009. október 1.

Zene

Az év egyik legnagyobb hazai zenei eseménye a Vágtázó Halottkémek reinkarnációja volt, immáron Vágtázó Életerő néven. Annyi azért sejthető volt, hogy a majdnem a teljes Vágtázó Halottkémek-felállást tömörítő csapat - mindössze a dobos posztján történt változás: Ipacs Lászlót a Yavából ismert Szabó Kristóf váltotta - nemcsak az áprilisi, Petőfi Csarnokba szervezett VHK-idéző est fedőnevű rendezvény erejéig marad aktív.
Az év egyik legnagyobb hazai zenei eseménye a Vágtázó Halottkémek reinkarnációja volt, immáron Vágtázó Életerõ néven. Annyi azért sejthetõ volt, hogy a majdnem a teljes Vágtázó Halottkémek-felállást tömörítõ csapat - mindössze a dobos posztján történt változás: Ipacs Lászlót a Yavából ismert Szabó Kristóf váltotta - nemcsak az áprilisi, Petõfi Csarnokba szervezett VHK-idézõ est fedõnevû rendezvény erejéig marad aktív. Annak ellenére, hogy a Vágtázó Életerõ nem vált minden hétvégén koncertezõ zenekarrá, a Petõfi Csarnok-os fellépést elõbb a nyári Fekete Zaj fesztiválon tartott koncert követte, majd múlt hétvégén egy Szegedet, Debrecent és a budapesti A38-at érintõ miniturné.

A gyakorlatilag telt házas áprilisi koncert után az A38-at is sikerült megtöltenie a zenekarnak, és aki jelen volt a tavaszi fellépésen, nagyjából tudta, hogy mire számíthat: egy csúcsformában lévõ zenekarra, klasszikussá nemesült VHK-dalokkal, és egy olyan, elsõ hallásra ijesztõen hosszúnak tûnõ, majdnem háromórás koncertre, ami az idõtartam ellenére sem fordul unalomba. Aki pedig most szembesült elõször a VHK (engedtessék meg jelen rövidítés használata) élõ erejével, az valószínûleg megértette, hogy miért Grandpierre Attila és társai számítottak a nyolcvanas évek tán legfontosabb magyar zenekarának az undergroundban. A két dobra épülõ (Szabó Kristóf remekül megtalálta a helyét Balatoni Boli mellett), kiválóan megkomponált ritmusokra hol disszonáns, hol népzenés dallamokat is magukba foglaló, remek gitártémák érkeztek, mindehhez pedig Grandpierre Attila sámánisztikus dallamai és vad kiáltásai társultak, aki még mindig úgy mozog a színpadon - az egyébként hatalmas elánnal játszó zenekar mellett -, hogy a legtöbb, nála jóval fiatalabb mai frontembert is maga mögé utasítja. A Vágtázó Életerõ a koncertek tanúsága szerint jó formában van: már csak egy új lemezanyag kellene.

A38, szeptember 26.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.