Ez a páros perfektül mûködik a színpadon: a csapatmunka egészséges feszültséget, kreatív vibrálást gerjeszt kettejük közé, s a csöppnyi varázs gyorsan beszippantja a hajóterasz hirtelen köréjük gyûlõ publikumát. Rendkívül feszes, dinamikus, majdhogynem táncorientált koncertprogramot nyomnak le - ez utóbbi persze csak hipotetikus, a közönség inkább elmélyülten figyel, mintsem mozgolódna. Az alapvetõen gitárcentrikus, a posztpunk-new/dark wave korszak hangzását idézõ, sokszor megkapóan kedves melódiák át- és átszövõdnek analóg szintihangokkal, megannyi csörgéssel, ciripeléssel, kis kütyük, furcsa sípok és ütni való rezek hangjával, s helyenként ellenpontozódnak kiváló érzékkel elhelyezett gerjedésekkel és korántsem "elidegenítõ" effektekkel. Az alapvetõen énekes/gitáros Stewart kitûnõ és tapasztalt elõadó, aki afféle jó értelemben vett zenebohócként pillanatok alatt vált át egyik hangszerrõl a másikra - néha leteszi a gitárt, s egy triangulumot ütöget, vagy éppen dobverõt vesz a kezébe, s persze rendre beindítja a sokszor szintipopszerûen lüktetõ vagy chiptune-szerû gépi ritmusalapokat. Énekhangja markáns és felismerhetõ, hiperérzékeny orgánum, amelyen a lehetõ leghatásosabban szólnak a sokszor szinte morbid dalszövegek, hol suttogva, hol fejhangon. Ms. Seo pedig méltó partner a produkcióban: fura vagy éppen meseszerû billentyûfutamok szaladnak ki a keze alól, hogy a következõ pillanatban már lelkesen üsse a gongokat, fújja a sípokat. A hangsúlyosan az új albumra épülõ, jó ötvenperces produkció egy pillanatra sem fut vakvágányra - még hallgatnánk hosszú percekig, de el kell ismerni: így kerek az egész. A38, terasz, május 28. *****
koncert - XIU XIU
A Xiu Xiu mindig is Jamie Stewart zenekara volt, de ő sohasem dolgozott egyedül. Most ketten vannak: Stewart mellé - az idei Dear God, I Hate Myself album elkészítésénél ugyanúgy, mint a turnén - alkotó- és zenésztársként szegődött Angela Seo billentyűkezelő, általános kütyünyuvasztó, dobprogramozó, miegyéb.
