Az idén, már a !K7 kiadónál kijött XXX többnyire hipnotikus, s csak néha idegesítõ robofunkja (ami azért nem kicsit meg is osztotta a publikumot) sok szempontból logikus folytatása korábbi munkáinak, ami kellõképpen izgalmas nyersanyagot ígért egy élõ fellépéshez. Már csak azért is, mivel Edgar a színpadon sem afféle karót nyelt, kütyünyuvasztó, gombnyomogató geeknek tûnik. A divatfotósként is keresett dandy már megjelenésével (kis bajuszka, nõi szemeket babonázó csatos cipõ, "Edgar-öltöny") magára vonzza a tekintetet, ami annál is nagyobb teljesítmény, mert a többféle ketyerébõl kikevert zene automatikusan mozgásba hoz mindenkit. Edgar persze sokat játszik az új albumáról - de legalább ennyit a régebbi dolgaiból: a skála az analóg szintiszólóval alápakolt, direkt elektrofunksláger Hot, Raw, Sextõl a savazósabb, a Techno City-hagyományba mélyebben ágyazott darabokig terjed. S persze vokalistaként is szerephez jut: a mikrofon mindig kéznél van, dalszövegnek azért nem nevezhetõ, inkább hangulatfestõ hatású szavai - némi Auto-Tune kezelés után - rendre megkapják a maguk gondosan kikevert hangszínét. S mikor már elhinnénk, hogy one man show formájában nyomja végig az egészet, a színpadon terem egy szaxis, aki derekas szólóval fokozza a fülledt bárhangulatot. Pontosan annyit játszik, hogy ne unjuk el - talán csak egy egész picit többet.
A38 hajó, október 15.
****
