Koncert: A kavbojkirály (Eliades Ochoa és a Cuarteto Patria)

  • 2002. július 4.

Zene

Magyar Narancs: Az ön megjelenésétől elválaszthatatlan a kavbojkalapja - s ennek bizonyára megvan a története...
Magyar Narancs: Az ön megjelenésétől elválaszthatatlan a kavbojkalapja - s ennek bizonyára megvan a története...

Afrikai rabszolgák és spanyol ültetvényesek, a son útja Santiagótól Havannáig, forradalmárok a Cuarteto Patriában és királyok a Buena Vista Social Clubban - ha már Pesten járt Eliades Ochoa, volt miről beszélnünk.

I. Bevezetés

Kuba zenéjének két olyan irányzata van, amely a cukornádültetvényeken foglalkoztatott nyugat-afrikai rabszolgákkal érkezett a szigetre. E két irányzat közül a rumba kimondottan afrikai gyökerű - eredeti formájában pusztán dobokkal és énekkel a vallásos ünnepeken szólt -, a son viszont részben európai: míg ütőhangszerei és ritmusa a feketékhez kötődött, a húros hangszerek, a dalforma és a melódia a spanyol gyarmatosítók örökségét képezte. Így lényegében bőrszíntől függetlenül azonosulhattak vele Kuba lakói, ami nem kevesebbet jelentett, mint hogy a son a mulatt kultúra jelképévé és a kubai zene szinonimájává válhatott.

A son a sziget keleti partvidékén alakult ki, mivel a rabszolgákat az ottani ültetvények mentén telepítették le. Emiatt tekintik Santiagót a bölcsőjének - onnan terjedtek tovább rusztikus vidéki és kifinomultabb városi formái. A hangszerei közül a kubai gitárnak, a tresnek jutott kulcsszerep, kivált ha olyan helyi erők, mint Guillermo Portabales, Nico Saquito, Compay Segundo és - a minap nálunk járt - Eliades Ochoa tartották kézben.

Eliades Ochoa 1946-ban született egy santiagói zenészcsaládban. Hatéves volt, amikor gitározni kezdett, és tizenkettő, amikortól a bordélynegyedben kalapozva támogatta családját. 1963-tól kilenc éven át egy rádióállomáson múlatta az időt, majd a felkapott Casa de la Trova klub szolgálatába szegődött. 1978-ban, mikor is a Cuarteto Patria zenekar vezetője, Pancho Cobas rábízta az 1939 óta működő társulat irányítását, a kollégáinál messze fiatalabb Ochoa már kirívó tekintéllyel bírt - kavbojkalapjának, spéci hangolású gitár-tres hibridjének s persze előadói érdemeinek sem kevésbé köszönhetően.

A Cuarteto Patria a szerencsésebb kubai zenekarok közül való: többször turnézhatott, többször készíthetett lemezt Nyugaton, mindazonáltal Ochoa nevét is a Buena Vista-bumm futtatta be globálisan. "Azóta háromszoros sebességgel pörögnek az események" - utalt erre első magyarországi koncertjén is; más kérdés, hogy négyezres közönsége még hálásabb lett volna, ha kissé visszafogja magát verbálisan.

De ne siessünk.

Még csak az öltözőben járunk.

II. Tárgyalás

Eliades Ochoa: Én egy olyan családból származom, amely mezőgazdasági munkából élt, és a parasztok mindig is ilyen sombrerót viseltek, hogy védekezzenek a nap ellen. Ez egy hagyományos viselet, és nekem tetszik is.

MN: Az Eliades Ochoa nevet a Buena Vista Social Club lemez és film tette ismertté Magyarországon. Csakhogy míg annak jórészt idős és már-már elfeledett havannai zenészek voltak a szereplői, ön még nem töltötte be akkor az ötvenet, Santiagóban élt, és a Cuarteto Patria élén komoly sikereket könyvelhetett el. Hogyan csöppent ebbe a projektbe?

EO: Londonban ismerkedtünk meg Nick Golddal, a lemez egyik producerével. ´ korábban kiadott egy Nico Saquito-albumot, és tudta, hogy Nico a Cuarteto Patriával készítette az utolsó felvételeit, így amikor a Queen Elisabeth Hallban játszottunk, eljött megnézni. Akkor beszéltünk először a Buena Vista Social Clubról.

MN: Egy santiagói zenekar másképp játszik sont, mint egy havannai?

EO: A sonnak Santiago a bölcsője, így mi vagyunk a nagykövetei. De ma már annyi santiagói muzsikus játszik Havannában, hogy nehéz különbséget tenni. Egy nyolctagú bandából minimum öten keletiek; persze egy csomó havannai is kitűnő minőségben játssza ezt a zenét.

MN: Az ön karrierje a kubai forradalmat követő években bontakozott ki. Hogyan hatott a forradalom Kuba zenei életére?

EO: Én annak a mozgalomnak voltam a tanúja, ami a parasztokat érintette. Hetvenháromban létrehozták a mezőgazdaságban dolgozók intézetét, és az a muzsikusoknak is fix fizetést adott. Azelőtt is meg tudtam élni a zenélésből, de ekkor váltam hivatásos zenésszé.

MN: A rendszeressé váló fellépésekhez szükséges volt szakvizsgát vagy valamilyen politikai hűségnyilatkozatot tenni?

EO: Nem kellett semmilyen papír, és politikai nyilatkozatot sem kértek soha. Tőlünk csak azt várták el, hogy komolyan játsszunk.

MN: Ha jól tudom, a Cuarteto Patria zenekar egyik tagja, Emilia Garcia a forradalmárok közé tartozott - Patria Emilia néven.

EO: Emilia Patriának hívták a földalatti mozgalomban. ´ volt a zenekar alapítója. Aztán miután győzött a forradalom, megbetegedett, és hamarosan meghalt; mindössze egyetlen felvételt készíthetett a zenekarral. De az megőrzi a nevét.

MN: A forradalom után több zenész is Amerikában folytatta pályafutását. Ön nem érzett kísértést?

EO: Santiagóban én vagyok a király. Több hatalom van a kezemben, mint a kormánynak. Hol érhetnék el ennél többet? Miért mennék Amerikába? Megvan mindenem. A legjobb rum, a legmelegebb Nap, a legszebb mulatt lányok - még a föld is remek. Maga járt már Santiagóban?

MN: Még nem.

EO: Hát látogasson el. Ha kipróbál egy mulatt nőt, maga is ott marad.

III. Befejezés

Mielőtt útra kelnék, nem hallgathatom el: Eliades Ochoa és a Cuarteto Patria koncertje nem sikerült igazán jól. Felhozhatnám a hosszadalmas buszozást, a menet közben elkallódott - aztán Pesten kölcsönökkel pótolt - hangszereket, de nincs sok értelme: olykor "minden alap" nélkül is megesik, hogy lefagy a rendszer, hogy megszakad az előadók és a közönség közötti kapcsolat. Nem arról van szó, hogy roszszul vagy lélektelenül játszott volna a zenekar.

Mégsem működtek a bejáratott dalok...

Valamit mondani kell ilyenkor.

Talán szerencsésebben alakult volna, ha Ochoa másképp építi fel a műsorát, és az már az elején megemelkedhet, a közkedvelt Chan Chan vagy El Carratero szárnyán. Vagy ha menet közben veszi a lapot, és a mérsékeltebb forráspontú sonok-bolerók kiiktatásával igazít a hűvöskés hangulaton. S ugye, ha az üresjáratokat nem bővíti olyan hosszadalmas összekötő szövegekkel. Szóval ha változatosabb, izzóbb, de legalábbis feszesebb lett volna a program.

S így?

Így meg maradt kezdettől a toporgó várakozás, s hozzá egy kis csalódottság, légüres tér. Hiszen - az öltözőn kívül - alig-alig jelentett többet ez a találkozás, mintha odahaza lejátszottam volna néhány klasszabb Ochoát; a pillanat és a jelenlét varázsával ezúttal adós maradt kedvenc kubai kavbojom.

Marton László Távolodó

Petőfi Csarnok, június 25.

(Köszönet az interjú összehozásáért Podlovics Péternek és a tolmácsolásért Kuster Katalinnak.)

CubAfrika

Manu Dibango & Cuarteto Patria

A Buena Vista Social Club producereinek, Ry Coodernek és Nick Goldnak az volt az egyik eredendő elképzelése, hogy kubai és afrikai zenészeket hozzanak össze. Ebből aztán nem lett semmi, s talán nem is baj, más forrásokból a felszínre tört jó pár ilyen példa. A hatvanas-hetvenes években hallatlanul népszerű volt a latin zene Afrikában, és újabban megint felpörgött a szenegáli Africando vagy Orchestre Baobab nyomán, mint ahogy a cameruni Manu Dibango is tett már korábban egy tiszteletkört a Fania All Starszal. Egyfelől tehát nem tanácsos reveláció után szimatolni Manu Dibango és a Cuarteto Patria együttműködésében, ugyanakkor két szempontból mégis megkülönböztetett figyelmet érdemel. Mert 1. így "kicsiben" mégiscsak megvalósult valami Cooderék elvetélt álmából; 2. az afrolatin lemezek sorában csupa-csupa lelkesedéssel számolt be a szakma a CubAfrikáról. Simon Broughton például nemcsak hogy beválogatta a Világzene száz lényeges CD-jéről beszámoló kötetébe, de mint írta, nála az első tízben is ott lenne a helye.

1998-ban a francia Melodie kiadónál jött ki ez az anyag, alig egy évvel a Buena Vista után. Kérdeztem róla Ochoát - Manu Dibango ötlete volt, mint mondta. Akinek bizonyára kapóra jött, hogy a Soul Makossa című alapvetését ebben az illusztris társaságban is rögzítheti, amúgy korántsem tolakodott: jobbára meleg tónusú, könnyed melódiákat eregetett a Cuarteto Patria puritán, "vidéki" stílusa fölé. De egyáltalán, ez a muzsika nem akar tőlünk semmi rendkívülit; mintha csak úgy a maguk örömére tettek-vettek volna az előadói, egyszóval minden ok adott, hogy ne hagyjuk magára.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.