Koncert: A kavbojkirály (Eliades Ochoa és a Cuarteto Patria)

  • 2002. július 4.

Zene

Magyar Narancs: Az ön megjelenésétől elválaszthatatlan a kavbojkalapja - s ennek bizonyára megvan a története...
Magyar Narancs: Az ön megjelenésétől elválaszthatatlan a kavbojkalapja - s ennek bizonyára megvan a története...

Afrikai rabszolgák és spanyol ültetvényesek, a son útja Santiagótól Havannáig, forradalmárok a Cuarteto Patriában és királyok a Buena Vista Social Clubban - ha már Pesten járt Eliades Ochoa, volt miről beszélnünk.

I. Bevezetés

Kuba zenéjének két olyan irányzata van, amely a cukornádültetvényeken foglalkoztatott nyugat-afrikai rabszolgákkal érkezett a szigetre. E két irányzat közül a rumba kimondottan afrikai gyökerű - eredeti formájában pusztán dobokkal és énekkel a vallásos ünnepeken szólt -, a son viszont részben európai: míg ütőhangszerei és ritmusa a feketékhez kötődött, a húros hangszerek, a dalforma és a melódia a spanyol gyarmatosítók örökségét képezte. Így lényegében bőrszíntől függetlenül azonosulhattak vele Kuba lakói, ami nem kevesebbet jelentett, mint hogy a son a mulatt kultúra jelképévé és a kubai zene szinonimájává válhatott.

A son a sziget keleti partvidékén alakult ki, mivel a rabszolgákat az ottani ültetvények mentén telepítették le. Emiatt tekintik Santiagót a bölcsőjének - onnan terjedtek tovább rusztikus vidéki és kifinomultabb városi formái. A hangszerei közül a kubai gitárnak, a tresnek jutott kulcsszerep, kivált ha olyan helyi erők, mint Guillermo Portabales, Nico Saquito, Compay Segundo és - a minap nálunk járt - Eliades Ochoa tartották kézben.

Eliades Ochoa 1946-ban született egy santiagói zenészcsaládban. Hatéves volt, amikor gitározni kezdett, és tizenkettő, amikortól a bordélynegyedben kalapozva támogatta családját. 1963-tól kilenc éven át egy rádióállomáson múlatta az időt, majd a felkapott Casa de la Trova klub szolgálatába szegődött. 1978-ban, mikor is a Cuarteto Patria zenekar vezetője, Pancho Cobas rábízta az 1939 óta működő társulat irányítását, a kollégáinál messze fiatalabb Ochoa már kirívó tekintéllyel bírt - kavbojkalapjának, spéci hangolású gitár-tres hibridjének s persze előadói érdemeinek sem kevésbé köszönhetően.

A Cuarteto Patria a szerencsésebb kubai zenekarok közül való: többször turnézhatott, többször készíthetett lemezt Nyugaton, mindazonáltal Ochoa nevét is a Buena Vista-bumm futtatta be globálisan. "Azóta háromszoros sebességgel pörögnek az események" - utalt erre első magyarországi koncertjén is; más kérdés, hogy négyezres közönsége még hálásabb lett volna, ha kissé visszafogja magát verbálisan.

De ne siessünk.

Még csak az öltözőben járunk.

II. Tárgyalás

Eliades Ochoa: Én egy olyan családból származom, amely mezőgazdasági munkából élt, és a parasztok mindig is ilyen sombrerót viseltek, hogy védekezzenek a nap ellen. Ez egy hagyományos viselet, és nekem tetszik is.

MN: Az Eliades Ochoa nevet a Buena Vista Social Club lemez és film tette ismertté Magyarországon. Csakhogy míg annak jórészt idős és már-már elfeledett havannai zenészek voltak a szereplői, ön még nem töltötte be akkor az ötvenet, Santiagóban élt, és a Cuarteto Patria élén komoly sikereket könyvelhetett el. Hogyan csöppent ebbe a projektbe?

EO: Londonban ismerkedtünk meg Nick Golddal, a lemez egyik producerével. ´ korábban kiadott egy Nico Saquito-albumot, és tudta, hogy Nico a Cuarteto Patriával készítette az utolsó felvételeit, így amikor a Queen Elisabeth Hallban játszottunk, eljött megnézni. Akkor beszéltünk először a Buena Vista Social Clubról.

MN: Egy santiagói zenekar másképp játszik sont, mint egy havannai?

EO: A sonnak Santiago a bölcsője, így mi vagyunk a nagykövetei. De ma már annyi santiagói muzsikus játszik Havannában, hogy nehéz különbséget tenni. Egy nyolctagú bandából minimum öten keletiek; persze egy csomó havannai is kitűnő minőségben játssza ezt a zenét.

MN: Az ön karrierje a kubai forradalmat követő években bontakozott ki. Hogyan hatott a forradalom Kuba zenei életére?

EO: Én annak a mozgalomnak voltam a tanúja, ami a parasztokat érintette. Hetvenháromban létrehozták a mezőgazdaságban dolgozók intézetét, és az a muzsikusoknak is fix fizetést adott. Azelőtt is meg tudtam élni a zenélésből, de ekkor váltam hivatásos zenésszé.

MN: A rendszeressé váló fellépésekhez szükséges volt szakvizsgát vagy valamilyen politikai hűségnyilatkozatot tenni?

EO: Nem kellett semmilyen papír, és politikai nyilatkozatot sem kértek soha. Tőlünk csak azt várták el, hogy komolyan játsszunk.

MN: Ha jól tudom, a Cuarteto Patria zenekar egyik tagja, Emilia Garcia a forradalmárok közé tartozott - Patria Emilia néven.

EO: Emilia Patriának hívták a földalatti mozgalomban. ´ volt a zenekar alapítója. Aztán miután győzött a forradalom, megbetegedett, és hamarosan meghalt; mindössze egyetlen felvételt készíthetett a zenekarral. De az megőrzi a nevét.

MN: A forradalom után több zenész is Amerikában folytatta pályafutását. Ön nem érzett kísértést?

EO: Santiagóban én vagyok a király. Több hatalom van a kezemben, mint a kormánynak. Hol érhetnék el ennél többet? Miért mennék Amerikába? Megvan mindenem. A legjobb rum, a legmelegebb Nap, a legszebb mulatt lányok - még a föld is remek. Maga járt már Santiagóban?

MN: Még nem.

EO: Hát látogasson el. Ha kipróbál egy mulatt nőt, maga is ott marad.

III. Befejezés

Mielőtt útra kelnék, nem hallgathatom el: Eliades Ochoa és a Cuarteto Patria koncertje nem sikerült igazán jól. Felhozhatnám a hosszadalmas buszozást, a menet közben elkallódott - aztán Pesten kölcsönökkel pótolt - hangszereket, de nincs sok értelme: olykor "minden alap" nélkül is megesik, hogy lefagy a rendszer, hogy megszakad az előadók és a közönség közötti kapcsolat. Nem arról van szó, hogy roszszul vagy lélektelenül játszott volna a zenekar.

Mégsem működtek a bejáratott dalok...

Valamit mondani kell ilyenkor.

Talán szerencsésebben alakult volna, ha Ochoa másképp építi fel a műsorát, és az már az elején megemelkedhet, a közkedvelt Chan Chan vagy El Carratero szárnyán. Vagy ha menet közben veszi a lapot, és a mérsékeltebb forráspontú sonok-bolerók kiiktatásával igazít a hűvöskés hangulaton. S ugye, ha az üresjáratokat nem bővíti olyan hosszadalmas összekötő szövegekkel. Szóval ha változatosabb, izzóbb, de legalábbis feszesebb lett volna a program.

S így?

Így meg maradt kezdettől a toporgó várakozás, s hozzá egy kis csalódottság, légüres tér. Hiszen - az öltözőn kívül - alig-alig jelentett többet ez a találkozás, mintha odahaza lejátszottam volna néhány klasszabb Ochoát; a pillanat és a jelenlét varázsával ezúttal adós maradt kedvenc kubai kavbojom.

Marton László Távolodó

Petőfi Csarnok, június 25.

(Köszönet az interjú összehozásáért Podlovics Péternek és a tolmácsolásért Kuster Katalinnak.)

CubAfrika

Manu Dibango & Cuarteto Patria

A Buena Vista Social Club producereinek, Ry Coodernek és Nick Goldnak az volt az egyik eredendő elképzelése, hogy kubai és afrikai zenészeket hozzanak össze. Ebből aztán nem lett semmi, s talán nem is baj, más forrásokból a felszínre tört jó pár ilyen példa. A hatvanas-hetvenes években hallatlanul népszerű volt a latin zene Afrikában, és újabban megint felpörgött a szenegáli Africando vagy Orchestre Baobab nyomán, mint ahogy a cameruni Manu Dibango is tett már korábban egy tiszteletkört a Fania All Starszal. Egyfelől tehát nem tanácsos reveláció után szimatolni Manu Dibango és a Cuarteto Patria együttműködésében, ugyanakkor két szempontból mégis megkülönböztetett figyelmet érdemel. Mert 1. így "kicsiben" mégiscsak megvalósult valami Cooderék elvetélt álmából; 2. az afrolatin lemezek sorában csupa-csupa lelkesedéssel számolt be a szakma a CubAfrikáról. Simon Broughton például nemcsak hogy beválogatta a Világzene száz lényeges CD-jéről beszámoló kötetébe, de mint írta, nála az első tízben is ott lenne a helye.

1998-ban a francia Melodie kiadónál jött ki ez az anyag, alig egy évvel a Buena Vista után. Kérdeztem róla Ochoát - Manu Dibango ötlete volt, mint mondta. Akinek bizonyára kapóra jött, hogy a Soul Makossa című alapvetését ebben az illusztris társaságban is rögzítheti, amúgy korántsem tolakodott: jobbára meleg tónusú, könnyed melódiákat eregetett a Cuarteto Patria puritán, "vidéki" stílusa fölé. De egyáltalán, ez a muzsika nem akar tőlünk semmi rendkívülit; mintha csak úgy a maguk örömére tettek-vettek volna az előadói, egyszóval minden ok adott, hogy ne hagyjuk magára.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.