Könyv - A kutya se látta - John Curran: Agatha Christie titkos jegyzetfüzetei

  • - borz -
  • 2011. március 17.

Zene

John Currannek megadatott, hogy a hobbija váljon a főfoglalkozásává. Az ír könyvtáros Agatha Christie régi rajongójaként olvasói klubot vezetett, szerkesztője volt az írónőnek szentelt hírlevélnek, majd tanácsadónak kérték fel a devoni ház emlékmúzeummá alakításához. Miután elnyerte az örökösök bizalmát, hozzáférhetett a "titkos jegyzetfüzeteknek" nevezett több mint 70 irkához, amelyekben Christie pályája évtizedei során papírra vetette az ötleteit, terveit, megoldási variánsait - és még sok minden mást az olvasmány-, vendég- és ajándéklistától a receptig.

John Currannek megadatott, hogy a hobbija váljon a főfoglalkozásává. Az ír könyvtáros Agatha Christie régi rajongójaként olvasói klubot vezetett, szerkesztője volt az írónőnek szentelt hírlevélnek, majd tanácsadónak kérték fel a devoni ház emlékmúzeummá alakításához. Miután elnyerte az örökösök bizalmát, hozzáférhetett a "titkos jegyzetfüzeteknek" nevezett több mint 70 irkához, amelyekben Christie pályája évtizedei során papírra vetette az ötleteit, terveit, megoldási variánsait - és még sok minden mást az olvasmány-, vendég- és ajándéklistától a receptig.

Agatha Christie-t a világon mindenki ismeri, még olvasni sem kell hozzá, hiszen számtalan film és tévésorozat dolgozta fel a műveit újra meg újra. De Curran könyvének élvezetéhez nem elég szimpla detektívregény-falónak és tévénézőnek lenni. A Siklós Márta kitűnő fordításában magyarul is megjelent szép kiállítású, keménytáblás, számos fakszimilével illusztrált kötet - a két kiadatlan Poirot-novellával, amelyből az egyik tán a gyengesége, tán az aktuálpolitika (a kis belga Hitlert keresi 1940-ben) miatt maradt ki a Herkules munkáiból; a másik pedig regénnyé lényegült át - a hardcore rajongóknak és a gyűjtőknek szól, akik számon tartják a folytatásos folyóiratközlések, a brit és az amerikai kiadások különbségeit, vagy képesek Dublinból a kanadai Calgaryba repülni egy Christie-darab bemutatójára. Éppen, mint John Curran. Aki maga is mezei olvasóként kezdte, és még nem felejtette el, milyen az: "Havi egykönyvnyi rendszerességgel hét évig olvashat az ember mindig új Agatha Christie-regényt, s aztán nyugodtan újra kezdheti az olvasást, mert az elsőt úgyis rég elfelejtette."

Erről van szó. A közölt jegyzetekhez (csak kezdőbetűvel jelzett nevek, félmondatok, rövidítések) még a mű címét is kevés megadni ahhoz, hogy tudjuk, melyikről van szó, s Curran hol mellékel egy futó tartalomismertetőt, hol nem. A kísérőszöveg száraz, még csak nem is törekszik a Christie-nél úgy magasztalt olvasmányosságra. Egy idő után úgy éreztem, hogy kásahegyen kell átrágnom magam, amiben nagy ritkán rábukkanhatok egy mazsolaszemre. Az anyag rendezése sem szerencsés: időrend helyett hét tematikus csoporttal dolgozik a szerző, amelynek relevanciájáról sokat elmond, hogy a hétből három így hangzik: Gyilkosság a fedélzeten, Gyilkosság külhonban, Vakációs gyilkosságok.

A fülből megtudjuk, hogy Curran jelenleg a nagydoktoriját írja Agatha Christie-ből, és ez jórészt megmagyarázza hiányérzetünket. A füzetek feldolgozása így előtanulmánynak tekinthető, amelynek szerzője gondosan ügyelt arra, nehogy ellője minden munícióját.

Fordította: Siklós Márta. Európa, 2010, 495 oldal, 3900 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.