John Currannek megadatott, hogy a hobbija váljon a főfoglalkozásává. Az ír könyvtáros Agatha Christie régi rajongójaként olvasói klubot vezetett, szerkesztője volt az írónőnek szentelt hírlevélnek, majd tanácsadónak kérték fel a devoni ház emlékmúzeummá alakításához. Miután elnyerte az örökösök bizalmát, hozzáférhetett a "titkos jegyzetfüzeteknek" nevezett több mint 70 irkához, amelyekben Christie pályája évtizedei során papírra vetette az ötleteit, terveit, megoldási variánsait - és még sok minden mást az olvasmány-, vendég- és ajándéklistától a receptig.
Agatha Christie-t a világon mindenki ismeri, még olvasni sem kell hozzá, hiszen számtalan film és tévésorozat dolgozta fel a műveit újra meg újra. De Curran könyvének élvezetéhez nem elég szimpla detektívregény-falónak és tévénézőnek lenni. A Siklós Márta kitűnő fordításában magyarul is megjelent szép kiállítású, keménytáblás, számos fakszimilével illusztrált kötet - a két kiadatlan Poirot-novellával, amelyből az egyik tán a gyengesége, tán az aktuálpolitika (a kis belga Hitlert keresi 1940-ben) miatt maradt ki a Herkules munkáiból; a másik pedig regénnyé lényegült át - a hardcore rajongóknak és a gyűjtőknek szól, akik számon tartják a folytatásos folyóiratközlések, a brit és az amerikai kiadások különbségeit, vagy képesek Dublinból a kanadai Calgaryba repülni egy Christie-darab bemutatójára. Éppen, mint John Curran. Aki maga is mezei olvasóként kezdte, és még nem felejtette el, milyen az: "Havi egykönyvnyi rendszerességgel hét évig olvashat az ember mindig új Agatha Christie-regényt, s aztán nyugodtan újra kezdheti az olvasást, mert az elsőt úgyis rég elfelejtette."
Erről van szó. A közölt jegyzetekhez (csak kezdőbetűvel jelzett nevek, félmondatok, rövidítések) még a mű címét is kevés megadni ahhoz, hogy tudjuk, melyikről van szó, s Curran hol mellékel egy futó tartalomismertetőt, hol nem. A kísérőszöveg száraz, még csak nem is törekszik a Christie-nél úgy magasztalt olvasmányosságra. Egy idő után úgy éreztem, hogy kásahegyen kell átrágnom magam, amiben nagy ritkán rábukkanhatok egy mazsolaszemre. Az anyag rendezése sem szerencsés: időrend helyett hét tematikus csoporttal dolgozik a szerző, amelynek relevanciájáról sokat elmond, hogy a hétből három így hangzik: Gyilkosság a fedélzeten, Gyilkosság külhonban, Vakációs gyilkosságok.
A fülből megtudjuk, hogy Curran jelenleg a nagydoktoriját írja Agatha Christie-ből, és ez jórészt megmagyarázza hiányérzetünket. A füzetek feldolgozása így előtanulmánynak tekinthető, amelynek szerzője gondosan ügyelt arra, nehogy ellője minden munícióját.
Fordította: Siklós Márta. Európa, 2010, 495 oldal, 3900 Ft
