Tandori töredékesít, kiragad egy-egy sort, mondatot, amibõl aztán kötet- és cikluscímet, rajzfeliratot készít. Így Pilinszky hangja is másként szólal meg ott, ahol Tandori "hozzányúl", ugyanúgy, ahogy Tandori rajzai is másfajta jelentéssel töltõdnek meg Pilinszky szövegei mellett. Ami azért is érdekes, mert elsõ látásra ugyanazokat az elemeket látjuk itt felbukkanni, amiket már megszokhattunk Tandoritól. Néha egy-egy rajz változatlan formában szerepel ebben a kötetben és az egy évvel korábbi Ördöglakatban is. A hiányjel például most is az egyik legfontosabb motívum, ami hol madár, hol növény, hol pedig lépcsõfok formáját veszi fel. Mindez volt már korábban is, de a Pilinszky-idézetek erõterében most mégis másként mûködik.
Helyenként talán úgy tûnhet, mintha Tandori túl lazán állítaná oda bármi mellé ezeket a jeleket, mintha meglévõ és problémátlanul (értsd: reflektálatlanul) használt rajzkészletére az idézetek segítségével egyszerûen "ráhúzná" Pilinszkyt. A kötetet többször végiglapozva mégis inkább az elemek kiválogatásának, ügyes variációiknak és az így végül valóban létrejövõ beszélgetésnek a finomságai kötik le az olvasó figyelmét.
Kortárs Könyvkiadó, 2008, 72 oldal, 2000 Ft
**** és fél
