Baz Luhrmann nem kispályázik: egy egész kontinenst jelölt ki legfrissebb mozija témájául, azt a reményt ébresztve nézõjében, hogy bõvítheti nagyjából a bumeránghajigáló õslakosokra, a fura arculatú állatokra és a fegyencek leszármazottaiból verbuválódott népességre korlátozott ismereteit a térségrõl. A történelmi tabló helyett majd' háromórányi, a II. világháború idején tobzódó romantikát és kalandot kapunk, nyakon öntve egy nagy adag, a hátunk közepére (sem) kívánt politikai korrektséggel. Az Ausztráliában ugyanis a "jók" (élükön a minden kameraállásból snájdig Hugh Jackmannel) szeretnek minden erszényest és patást, feketét és okkert, míg a "rosszak" felváltva náspángolnak, gyilkolásznak bennszülött asszonyokat és lövöldöznek kengurura. Csalódottságunkat fokozandó a rendezõt a Moulin Rouge-ból ismerõ Nicole Kidman az utolsó percig sem fakad dalra, inkább sokadik alkalommal bizonyítja, hogy a kiskosztümös külsõ nemegyszer szegecses latexbe csomagolt lelket takar. Meg persze érzõ szívet is, aminek csücskében félvér kiskölkök, jóképû macsók és egy csordányi szarvasmarha is remekül megférnek. A nem túl bonyolult jellemû, de annál vonzóbb küllemû szereplõk mellett a filmben fontos szerepet kapnak az ausztrál hegyek és völgyek - már amit nem takar ki belõlük a tehenész bicepsze. Hogy ez mennyire zavaró, végsõ soron ízlés dolga, mi arról sem szeretnénk elhamarkodott ítéletet alkotni, hogy a film készítõi vajon komolyan gondolták-e az egészet, vagy egy irdatlan hosszú viccet néztünk végig. Akárhogy is volt, a poén biztosan lemaradt.
Forgalmazza az InterCom
**
