film - Ausztrália

  • Iványi Zsófia
  • 2009. január 29.

Zene

Baz Luhrmann nem kispályázik: egy egész kontinenst jelölt ki legfrissebb mozija témájául, azt a reményt ébresztve nézőjében, hogy bővítheti nagyjából a bumeránghajigáló őslakosokra, a fura arculatú állatokra és a fegyencek leszármazottaiból verbuválódott népességre korlátozott ismereteit a térségről. A történelmi tabló helyett majd' háromórányi, a II.
Baz Luhrmann nem kispályázik: egy egész kontinenst jelölt ki legfrissebb mozija témájául, azt a reményt ébresztve nézõjében, hogy bõvítheti nagyjából a bumeránghajigáló õslakosokra, a fura arculatú állatokra és a fegyencek leszármazottaiból verbuválódott népességre korlátozott ismereteit a térségrõl. A történelmi tabló helyett majd' háromórányi, a II. világháború idején tobzódó romantikát és kalandot kapunk, nyakon öntve egy nagy adag, a hátunk közepére (sem) kívánt politikai korrektséggel. Az Ausztráliában ugyanis a "jók" (élükön a minden kameraállásból snájdig Hugh Jackmannel) szeretnek minden erszényest és patást, feketét és okkert, míg a "rosszak" felváltva náspángolnak, gyilkolásznak bennszülött asszonyokat és lövöldöznek kengurura. Csalódottságunkat fokozandó a rendezõt a Moulin Rouge-ból ismerõ Nicole Kidman az utolsó percig sem fakad dalra, inkább sokadik alkalommal bizonyítja, hogy a kiskosztümös külsõ nemegyszer szegecses latexbe csomagolt lelket takar. Meg persze érzõ szívet is, aminek csücskében félvér kiskölkök, jóképû macsók és egy csordányi szarvasmarha is remekül megférnek. A nem túl bonyolult jellemû, de annál vonzóbb küllemû szereplõk mellett a filmben fontos szerepet kapnak az ausztrál hegyek és völgyek - már amit nem takar ki belõlük a tehenész bicepsze. Hogy ez mennyire zavaró, végsõ soron ízlés dolga, mi arról sem szeretnénk elhamarkodott ítéletet alkotni, hogy a film készítõi vajon komolyan gondolták-e az egészet, vagy egy irdatlan hosszú viccet néztünk végig. Akárhogy is volt, a poén biztosan lemaradt.

Forgalmazza az InterCom

**

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.