könyv - CHARLES WILLEFORD SPRINGER TESTVÉR FEKETE MISÉJE

  • - bza -
  • 2010. február 25.

Zene

című regényének főhőse amolyan pitiáner amerikai egzisztencialista. (Ne feledjük, a könyv 1958-ban íródott!) És nem csupán azért, mert Sartre és Kafka műveit idézi prédikációiban.
címû regényének fõhõse amolyan pitiáner amerikai egzisztencialista. (Ne feledjük, a könyv 1958-ban íródott!) És nem csupán azért, mert Sartre és Kafka mûveit idézi prédikációiban. Sam Springer határhelyzetekben éli át az életét, és azt gondolja, az ember maga választja szabadságát. De mindez valami szerfölött kispályás, vagy mondjuk, amerikai kisvárosi egzisztencializmus. Springer változtatni akar az életén, és noha könyvelõ, ír egy regényt, amelyet - pechére! - meg is jelentetnek. Ettõl persze nem válik íróvá, legfeljebb fellengzõsebb karakterré. Ám a lényeg, hogy Springer mégis tehetséges ember valahol, aki regényt éppúgy képes írni, mint remekül könyvelni, vagy hit nélkül is mély istenhitet beszélni bárki hasába. Ráadásul veszélyes. Tehetsége az ürességbõl és az erkölcsi nihilizmusból ered, és éppen ez teszi fenyegetõvé. Egy prédikátori maszk (bármilyen álarc) felöltése nem okoz számára problémát. És az inkognitós személyiség tökéletesen mûködik - szinte fanatizálja Jacksonville néger közösségét, belerántja õket egy nagyszabású emberjogi mozgalomba, hiszen a csontja velejéig demokrata: egy nihilistának egyenértékû minden érték, azaz közömbös. De aztán túllép benne bízó gyülekezetén, frissen szerzett fekete szeretõjén is, akár egy utcán heverõ dögön. Ha mûködõképes, akkor minden eszme - minden isten - egyenértékû. Mindegy, mit választasz, a kierkegaard-i vagy-vagy vége csak egy lehet, egy másik vagy-vagy lehetõsége. Isten nincs, de fogadni létére mûködõképes üzlet. Nem krimi.

Fordította: Varga Bálint. Agave, 2010, 173 oldal, 2680 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.