Barker korai, rövidebb írásait gyûjtötte egybe a Vérkönyvek-sorozatban, melynek nyitó kötetét immár magyarul is olvashatjuk - a bevezetõ (keret)történet mellett még öt novellát, melyek mindegyike más-más oldalról és szemléletmódból közelíti, illetve haladja meg a horrorirodalom sajátos kliséit. Legközelebb ezekhez az elsõ két történet áll. Az Éjféli etetés föld alatt élõ, emberhússal táplálkozó élõholtjai és a közéjük keveredõ új mészáros története voltaképp sablonszerûnek mondható, itt még csak az jelenti az újdonságot, hogy épp a (szerencsére megmagyarázatlan módon életben maradt) New York-i városatyákat kell napra nap friss hússal ellátni. A Jack és a zargatódémon címû történetben pedig ugyan egy Faust-történet elevenedik meg, de a lehetõ legváratlanabb befejezéssel. A Disznóvér és zsaruvér a különbözõ halhatatlanság- illetve lélekátvitel-mítoszokat ötvözi a fiatalkorúak börtönének szociometriájával; a címadó darab megejtõ, szentimentális színházi történet, finoman ellenpontozva mind a vérbõ szexjelenetek, mind pedig a szellemtestek naturális leírásával, míg a záró novellában (A dombok közt a városok) a (dél)szláv hiedelmeket és a Gólem történetét olvasztja össze, és csavar a dolgon kettõt - egy meleg férfipár szemszögét is alkalmazva.
Ahogyan már ismert regényeiben, úgy e rövid sztorikban sem hazudtolja meg magát a szerzõ: ízes, igényes elbeszélõi nyelve a fordításokban sem tompul el, vakmerõ hasonlatai, dramaturgiai fordulatai kiválóan mûködnek.
Csak a magyar kiadás végtelenül buta borítóképét tudnám feledni.
Fordította: Nemes István. Lazi, 2010, 235 oldal, 2790 Ft
****
