Dortmunder - hallgathat erre a névre egy krimisorozat fõhõse!? Talán csak akkor, ha megteremtõjében elég erõs a parodisztikus szándék. Olyannyira, hogy ráadásul még odakeni a John Archibald keresztneveket is. Ez a zseniális szervezõerejû, fapofájú vesztes egy egészen hihetetlen csapatot vezet a hetvenes évek New Yorkjában: Sancho Panzája Kelp, aki biliárdvirtuóz, és kizárólag orvosi autókat lop; sofõrje Murch, aki szabadidejében anyjával autóversenyek motorzaját tartalmazó lemezeket hallgat; zárfeltörõje, Chefwick a vasútmodellezés õrültje; mindenese a szoknyabolond Greenwod. Rejtõ tollára méltó gyülekezet, de a humor ennél sokkal mélyebb, olykor Ionesco vagy egyenesen a nagy írek, Flann O'Brien vagy Beckett keresztségében született. A Dortmunder-féle dramaturgia lényege, hogy a legfantasztikusabb tervezés és kivitelezés ellenére valami mindig közbejut, és megakadályozza a végsõ sikert. De Dortmunder soha nem adja fel, ebben a regényben például voltaképpen négyszer követik el ugyanazt a már eleve is végrehajthatatlannak látszó rablást; a szinte dadaista jelenséget Prosker, az ügyvéd a "visszaesõ bûncselekmény" névvel illeti. Ám Westlake félelmetes hányavetiséggel képes áthidalni a legvalószínûtlenebb helyzeteket is, miközben hõsei a világ legabszurdabb párbeszédeit folytatják egymással.
Az 1933-ban született és 2008-ban elhunyt Westlake most debütál nálunk - kicsit kései indulás, ha belegondolunk, hogy nagy bûnregényeit, illetve azok paródiáit már húsz-harminc évvel ezelõtt írta. Nem baj, most már jöhet a többi is!
Fordította Török Krisztina. Agave, 2009, 223 oldal, 2680 Ft
*****
