könyv - DONALD E. WESTLAKE: A NAGY ZÖLD BALHÉ

  • - banza -
  • 2009. május 14.

Zene

Dortmunder - hallgathat erre a névre egy krimisorozat főhőse!? Talán csak akkor, ha megteremtőjében elég erős a parodisztikus szándék. Olyannyira, hogy ráadásul még odakeni a John Archibald keresztneveket is.
Dortmunder - hallgathat erre a névre egy krimisorozat fõhõse!? Talán csak akkor, ha megteremtõjében elég erõs a parodisztikus szándék. Olyannyira, hogy ráadásul még odakeni a John Archibald keresztneveket is. Ez a zseniális szervezõerejû, fapofájú vesztes egy egészen hihetetlen csapatot vezet a hetvenes évek New Yorkjában: Sancho Panzája Kelp, aki biliárdvirtuóz, és kizárólag orvosi autókat lop; sofõrje Murch, aki szabadidejében anyjával autóversenyek motorzaját tartalmazó lemezeket hallgat; zárfeltörõje, Chefwick a vasútmodellezés õrültje; mindenese a szoknyabolond Greenwod. Rejtõ tollára méltó gyülekezet, de a humor ennél sokkal mélyebb, olykor Ionesco vagy egyenesen a nagy írek, Flann O'Brien vagy Beckett keresztségében született. A Dortmunder-féle dramaturgia lényege, hogy a legfantasztikusabb tervezés és kivitelezés ellenére valami mindig közbejut, és megakadályozza a végsõ sikert. De Dortmunder soha nem adja fel, ebben a regényben például voltaképpen négyszer követik el ugyanazt a már eleve is végrehajthatatlannak látszó rablást; a szinte dadaista jelenséget Prosker, az ügyvéd a "visszaesõ bûncselekmény" névvel illeti. Ám Westlake félelmetes hányavetiséggel képes áthidalni a legvalószínûtlenebb helyzeteket is, miközben hõsei a világ legabszurdabb párbeszédeit folytatják egymással.

Az 1933-ban született és 2008-ban elhunyt Westlake most debütál nálunk - kicsit kései indulás, ha belegondolunk, hogy nagy bûnregényeit, illetve azok paródiáit már húsz-harminc évvel ezelõtt írta. Nem baj, most már jöhet a többi is!

Fordította Török Krisztina. Agave, 2009, 223 oldal, 2680 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.