könyv - HÉTKÖZNAPI ÉLET A GÖRÖG ARANYKORBAN

  • - d. magyari -
  • 2011. március 31.

Zene

Kedvenc időszakom az antikvitás történelméből az a periódus, amelyben Athénban a tirannus után megszületik - ha rögtön kis testi hibával is - a demokrácia. Az igazán érdekes és tanulságos annak tanulmányozása, hogy ez a demokrácia miként torzul el, bukik meg i.
Kedvenc idõszakom az antikvitás történelmébõl az a periódus, amelyben Athénban a tirannus után megszületik - ha rögtön kis testi hibával is - a demokrácia. Az igazán érdekes és tanulságos annak tanulmányozása, hogy ez a demokrácia miként torzul el, bukik meg i. e. 411-ben, miként lesz belõle a peloponnészoszi háborút lezáró béke után a harminc zsarnok uralma, akiknek egyike, Kritiasz véres terrort vezet be - az áldozatok száma hamarosan ezerötszáz fölé emelkedik. (Kritiasz amúgy Szókratész tanítványa, Platón nagybátyja - ennyit a nevelés hasznáról.) A zsarnokok uralmának Thraszübulosz vet véget - mintha valami alapképlet rajzolódna itt ki, amelynek tanulmányozása gyakorló, a hübrisz által uralt politikusok számára felettébb üdvös lehet.

Ugyanilyen hasznos a fénykor, az i. e. 5. század mindennapjaival való ismerkedés - azzal tehát, "hogyan éltek, hogyan születtek és haltak, miként dolgoztak és szórakoztak, hogyan laktak és hajóztak, miként vitáztak és hadakoztak" Athénban élt elõdeink. Három francia szerzõ mutatja be pompás képanyaggal a hétköznapi életet. Tíz témakörben ("Lakóhely és kényelem", "Ruha és test", "Étel és asztal" és a többi) rövid, informatív kis fejezetek: Kényelmi alkalmatosságok, A bor, Igazságszolgáltatás, Vallásgyakorlás, Bányák és kõfejtõk. Bennük rengeteg apróság - de szerintem jó olyasmit is tudni, mint például, hogy a lakomák résztvevõi büntetést kaptak, ha nem itták meg a szümposziarkhosz által meghatározott mennyiséget.

A Mindennapi történelem köteteit lapozgatva arra jöhetünk rá, hogy az ember sokat kibír, a legkülönbözõbb körülmények, rendszerek közepette is képes élni, létezni, de valahogy jobb, ha az ország élén állók inkább Periklészre, mint Kritiaszra hasonlítanak.

Fordította: Aczél Ferenc. Corvina, 2010, 192 oldal, 6990 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.