könyv - Jo NesbS: Hóember

Sorozatgyilkos szedi áldozatait Oslóban - ami ma simán beillene szalagcímnek, az a Hóember megjelenésekor (2007) nem volt több puszta regénybeharangozónál. Nem mintha Harry Holénak, a norvég krimigyáros nyomozójának bármiféle beharangozásra szüksége lett volna; mire ez a hetedik esete megjelent (nálunk 4 kötetesre rúg a nyomozó múltja), már egy nagy múltú karakter magabiztosságával lendülhetett másnaposan akcióba. Nesbs csiszolt ponyvamûvészetét dicséri, hogy e nagyon is standard krimialak és a körülötte nagy pelyhekben, sûrûn hulló klisék ellenére 400 Harryvel töltött oldal meg se kottyan - bármikor jöhet az újabb adag. Ez tán azért van így, mert Nesbs mindenbõl a legjobbat adja: feszültségkeltésbõl és vásári giccsbõl, humorból és pátoszból, szoft pornóból és szoft horrorból, Hortobágy-kaliberû Norvégia-képbõl vagy a popkulturális jártasságot igazoló zenei és filmes referenciákból is.

A Hóember egy szuperül szerkesztett best of válogatás - még csak nem is az elõtte járó detektívregényeké, inkább a hollywoodi thrillereké. Nemcsak az olvasása könnyû, de a megfilmesítése is az lesz, mondhatni gyerekjáték: ha elég gyorsan lapozzuk a könyvet, mozgóképet ad ki az is. Bizonyos értelemben jó hír, hogy a Hóember élvezetét 2011-es olvasatban sem veszélyezteti semmilyen regényen túli valóság. Úgy norvég ez a krimi, amennyire Brad Pitt (egy potenciális Harry Hole) volt osztrák egy régi filmjében. Ami pedig a sorozatgyilkost illeti, szörnyû tettei egy régi, híres s nem kevésbé vérfagyasztó esetet idéznek. Ki ne emlékezne: "A Rombach street 90. sz. házának pincehelyiségében két és fél holttestet találtak, melyek közül az egyik még élt. A másik holttest hiányzó felét ugyanaznap ismeretlen tettesek kenyérbe sütve, majonézzel kibélelt dobozban feladták a pomázi express postakocsijára, Goldberger L. L. Lipót címére."

Fordította: Petrikovics Edit. Animus, 2011, 416 oldal, 3290 Ft

***