könyv - KURT VONNEGUT: GALÁPAGOS

  • - kg -
  • 2009. február 12.

Zene

A jó hír az, hogy túléltük a hatalmasra duzzadt agyak korát, és még mindig felszabadultan tudunk röhögni, ha valaki társaságban elfingja magát. Egymillió évvel ezelőtti, azaz 1986-os önmagunkra talán még a csuklás képességében hasonlítunk, máskülönben kórosan nagyra nőtt agyunktól nem szenvedünk többé, vízben élünk, szaglásban túltettünk a kutyákon, halfogásban leköröztünk néhány más fajt, és úgy általában elmondható, hogy a boldog, ámde rövid életű uszonyosok táborát erősítjük.
A jó hír az, hogy túléltük a hatalmasra duzzadt agyak korát, és még mindig felszabadultan tudunk röhögni, ha valaki társaságban elfingja magát. Egymillió évvel ezelõtti, azaz 1986-os önmagunkra talán még a csuklás képességében hasonlítunk, máskülönben kórosan nagyra nõtt agyunktól nem szenvedünk többé, vízben élünk, szaglásban túltettünk a kutyákon, halfogásban leköröztünk néhány más fajt, és úgy általában elmondható, hogy a boldog, ámde rövid életû uszonyosok táborát erõsítjük. Jó hír továbbá, hogy Kurt Vonnegut szarkasztikus humora teljében, értünk és nem ellenünk haragvó kedvében megírta az elsõ emberpár történetének (az eredeti sztorihoz képest jóval kevésbé magasztos) remake-jét, a kevésbé jó pedig, hogy a maga híresen csapongó módján egy kisregénnyi alapanyagot duzzasztott sokemeletes, összkomfortos írásmûvé.

Különösebb jelentõséget alighanem fölösleges tulajdonítani annak, hogy az emberiségnek - az egymillió év távlatából visszaemlékezõ elbeszélõ szerint - egy éppen aktuális gazdasági válság és egy ezzel majdhogynem szimultán jelentkezõ, fogamzást gátló baktérium tesz be; a lényeg, hogy magunk idéztük elõ a bajt, vagy legalábbis sokat tettünk azért, hogy az utolsó termékeny emberpártól függjön a halakban gazdag jövõkép.

Vonnegut szarkasztikus humorát, irodalmi nívójú poénkodásait (melyekbõl erre a regényre is jutott szép számmal) dicsérni éppoly fölösleges, mint Tolsztoj vállát veregetni magas szintû elbeszélõ mûvészetéért: a szerzõrõl mindent elmondtak már, e mindenbe pedig a Galápagos evolúcióparódiája is beleszámított. A regény aktualitását nem a vonneguti újdonság varázsa adja, hanem az az örömteli fejlemény, hogy 1993-ban bekövetkezett elsõ hazai kiadását követõen most végre Vonnegut-hûbb fordításban kerül a kórosan nagyagyú olvasók elé.

Fordította: Szántó György Tibor. Maecenas Könyvkiadó, 2008, 341 oldal, 2450 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Móricka evangéliuma

Semmi nem áll távolabb a keresztény szellemiségtől, mint a magas áhítatossági kvóciensű elmélkedések magáról a Történetről, de talán egyetlen kifejezésforma sem produkált annyi fércművet, mint a film.

Rap-szódia

Misztikus hangulat, a forgószínpadon egy kettéhasított vár, eleve ferde elemekkel, amelyek épp eldőlni készülnek. A látvány (díszlet: Horesnyi Balázs) rögtön megteremti az alapérzetet: minden szétesni látszik Veronában a két család viszálya miatt. Egy cseppnyi költőiség még így is kerül mindennek a tetejébe: égi jelenségként érkezik Júlia ágya, ahol újdonsült férjével, Rómeóval elhálhatják a nászéjszakát.

Szegvár, retúr

Még előző kötetében, a Lányos apában írta Grecsó Krisztián, hogy két évtizede az édes­apjáról szeretne írni. „Gyakoroltam, készültem, megbocsátottam, fejlődtem, aztán felejtettem, kidobtam mindent, gyűlöltem, visszaestem.”

Vissza a kenguruhoz

„Mi az a gondolati, szemléleti újdonság, amely a csalogató, modern kísérőzenén, a színes képeken, a megvalósult filmben átsugárzik? Sajnos nem több, mint hogy a Levi’s vagy a Lee Cooper márkájú farmerdzseki alatt is doboghat becsületes munkásszív” – írták találóan A kenguru című filmről 1976-os bemutatója után a Filmvilágban.

Tájékozódunk

Egy héttel azután, hogy az Egyesült Államok pénzügyminisztériumának illetékes szerve szankciós listára tette Rogán Antalt a magyarországi rendszerszintű korrupcióban betöltött szerepe miatt, összeült az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága.