film - A kuszkusz titka

Mit kapunk, ha Aki Kaurismaki Gomolygó felhőzet című filmmunkáját úgy, ahogy van, beledobjuk egy fazékba, s felhelyezzük az üzemi hőmérsékleten duruzsoló sparherdra? Semmit, lassan forrni kezd (víz van benne). S ha a forrásban lévő felhőzetre ráborítunk tetszőleges című Eric Rohmer-filmeket? Semmi, egy ideig alábbhagy a forrás, aztán újrakezdi.

Mit kapunk, ha Aki Kaurismaki Gomolygó felhõzet címû filmmunkáját úgy, ahogy van, beledobjuk egy fazékba, s felhelyezzük az üzemi hõmérsékleten duruzsoló sparherdra? Semmit, lassan forrni kezd (víz van benne). S ha a forrásban lévõ felhõzetre ráborítunk tetszõleges címû Eric Rohmer-filmeket? Semmi, egy ideig alábbhagy a forrás, aztán újrakezdi. No, ekkor kell még hozzáadni a 21. század követelményeit (por alakban kaphatók minden szupermarketban), úgymint a velünk élõ egzotikumot és 400 ek. empátiát (nem keverendõ össze az endíviával). Aztán csak forraljuk tovább, tovább.

S ehetõ lesz. Efeletti nagy örömünkben neki is esünk nagykanállal, aztán csak nem fogy, csak nem fogy, csak nincs vége, csak nincs vége. Aztán már csak nyelünk, nyelünk.

Szûk helyeken járunk, és rengeteg ember van körülöttünk. Kedvesek és alávalók, hevesek és feltétlenül jobb sorsra érdemesek; különösen Szlimán, aki harmincöt éve húzza az igát, mint afféle karbantartó a kikötõben, s most épp kitelt az ideje. Megvalósítaná az álmát, s roncs hajóját felújítva kuszkusz-csárdát nyitna rajta, mert volt felesége abban verhetetlen.

S szûk tereink tömegében ügyesen elmanõverez a kamera, olykor dokumentarista, olykor amatörista ízeket nyomva a fazékba. Szlimán dús családja, s projektumának érdekeltségi köre (plusz az engedélyezési hatóság) összejön végül egy csak alig (inkább se) tágasabb mezõbe, hogy bekóstolják a majdani kuszkuszt. A dolgok menete szerint lehetne az egésznek jó vége, ám a filmjeit rendre 80 perc körül befejezõ Kaurismaki félidõben sajnos hazament.

Forgalmazza a Best Hollywood

***