S ehetõ lesz. Efeletti nagy örömünkben neki is esünk nagykanállal, aztán csak nem fogy, csak nem fogy, csak nincs vége, csak nincs vége. Aztán már csak nyelünk, nyelünk.
Szûk helyeken járunk, és rengeteg ember van körülöttünk. Kedvesek és alávalók, hevesek és feltétlenül jobb sorsra érdemesek; különösen Szlimán, aki harmincöt éve húzza az igát, mint afféle karbantartó a kikötõben, s most épp kitelt az ideje. Megvalósítaná az álmát, s roncs hajóját felújítva kuszkusz-csárdát nyitna rajta, mert volt felesége abban verhetetlen.
S szûk tereink tömegében ügyesen elmanõverez a kamera, olykor dokumentarista, olykor amatörista ízeket nyomva a fazékba. Szlimán dús családja, s projektumának érdekeltségi köre (plusz az engedélyezési hatóság) összejön végül egy csak alig (inkább se) tágasabb mezõbe, hogy bekóstolják a majdani kuszkuszt. A dolgok menete szerint lehetne az egésznek jó vége, ám a filmjeit rendre 80 perc körül befejezõ Kaurismaki félidõben sajnos hazament.
Forgalmazza a Best Hollywood
***
