A George Smiley-trilógia elsõ kötete már megjelent magyarul, most új fordításában olvashatjuk ezt a tökéletes remekmûvet. A fikció hátterében egy kínosan valós esemény áll: Kim Philbyrõl, az angol hírszerzés egyik vezetõ emberérõl a hatvanas évek elején kiderült, hogy "vakond", vagyis a szovjet kémszolgálatnak dolgozik. Az eseménynek elvileg elemi erõvel kellett volna megráznia az angol társadalmat, ez azonban elmaradt, ráadásul Philbynek sikerült kilógnia a Szovjetunióba. Le Carré 1968-ban írt esszéjében, melyet a szerkesztõk jó kézzel illesztettek a regény után függelékként, szenvedélyes szavakkal ostorozza azt a politikai elitet, melyet Philby büntetlenül átvert és amely futni hagyta õt. Már itt felmerül az egyik alapprobléma, vagyis az, hogy a társadalomban kik ellenõrizzék az ellenõröket? Vagy a regény döntõ kérdése: kik kémleljék ki a kémeket? Információ és dezinformáció harca ez, a valóság és a fikció közti örök küzdelem, és talán ez a filozófiai kérdés is vonzhatta Ludwig Wittgensteint, hogy aztán feltehetõen õ is a szovjetek javára kémkedjen, bár a háború alatt ez bocsánatosabb bûn volt.
George Smiley, az egykori mesterkém, immár csak hivatásos nyugdíjas és szkeptikus kapja a feladatot az ellenõrök ellenõrzésére. A bûnös személye talán nem okoz olyan nagy meglepetést az olvasónak, annál többet a kémbirodalom szokásainak, írott és íratlan szabályainak, illemkódexének feltárása. Mert az összes fiktív (olykor mesés) elem ellenére Le Carré amolyan tõrõlmetszett kritikai realista regényt írt.
Fordította: Falvay Dóra. Agave, 2009, 315 oldal, 2880 Ft
*****
