könyv - LE CARRÉ: ÁRULÁS

  • - banza -
  • 2009. június 11.

Zene

A George Smiley-trilógia első kötete már megjelent magyarul, most új fordításában olvashatjuk ezt a tökéletes remekművet. A fikció hátterében egy kínosan valós esemény áll: Kim Philbyről, az angol hírszerzés egyik vezető emberéről a hatvanas évek elején kiderült, hogy "vakond", vagyis a szovjet kémszolgálatnak dolgozik.
A George Smiley-trilógia elsõ kötete már megjelent magyarul, most új fordításában olvashatjuk ezt a tökéletes remekmûvet. A fikció hátterében egy kínosan valós esemény áll: Kim Philbyrõl, az angol hírszerzés egyik vezetõ emberérõl a hatvanas évek elején kiderült, hogy "vakond", vagyis a szovjet kémszolgálatnak dolgozik. Az eseménynek elvileg elemi erõvel kellett volna megráznia az angol társadalmat, ez azonban elmaradt, ráadásul Philbynek sikerült kilógnia a Szovjetunióba. Le Carré 1968-ban írt esszéjében, melyet a szerkesztõk jó kézzel illesztettek a regény után függelékként, szenvedélyes szavakkal ostorozza azt a politikai elitet, melyet Philby büntetlenül átvert és amely futni hagyta õt. Már itt felmerül az egyik alapprobléma, vagyis az, hogy a társadalomban kik ellenõrizzék az ellenõröket? Vagy a regény döntõ kérdése: kik kémleljék ki a kémeket? Információ és dezinformáció harca ez, a valóság és a fikció közti örök küzdelem, és talán ez a filozófiai kérdés is vonzhatta Ludwig Wittgensteint, hogy aztán feltehetõen õ is a szovjetek javára kémkedjen, bár a háború alatt ez bocsánatosabb bûn volt.

George Smiley, az egykori mesterkém, immár csak hivatásos nyugdíjas és szkeptikus kapja a feladatot az ellenõrök ellenõrzésére. A bûnös személye talán nem okoz olyan nagy meglepetést az olvasónak, annál többet a kémbirodalom szokásainak, írott és íratlan szabályainak, illemkódexének feltárása. Mert az összes fiktív (olykor mesés) elem ellenére Le Carré amolyan tõrõlmetszett kritikai realista regényt írt.

Fordította: Falvay Dóra. Agave, 2009, 315 oldal, 2880 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.