könyv - MATTHIJS VAN BOXSEL: A BUTASÁG ENCIKLOPÉDIÁJA

  • - kg -
  • 2009. június 11.

Zene

A holland szerző rést talált a kurrens világmagyarázatok palettáján. Felfedezte az ember leghűségesebb társát; nem a kutyát, hanem a minden dolgok mélyén ott csaholó emberi butaságot.
A holland szerzõ rést talált a kurrens világmagyarázatok palettáján. Felfedezte az ember leghûségesebb társát; nem a kutyát, hanem a minden dolgok mélyén ott csaholó emberi butaságot. A szerzõ az enciklopédia mûfaját találta legalkalmasabbnak szerelmetes tárgya megismertetésére; a butasággal hadilábon állók szemében talán túlságosan is nagyvonalú mûfaji eljárás ez, de indokolja Van Boxsel meggyõzõdése, miszerint nagy butaság lebecsülni a butaságot, ezt az öröktõl fogva fennálló, mindenkinek otthont adó világbirodalmat. A fölösleges hadakozás helyett õ inkább a diplomatikus kiegyezést, az ironikus (de nem minden bosszúságtól mentes) szemlélõdést javasolja. Szimpatikus program, már ha túl tudjuk tenni magunkat a kezdõtételen, miszerint a butaság "inkább szabály, mint kivétel", illetve, hogy "egyetlen ember sem elég intelligens ahhoz, hogy képes legyen megérteni a saját butaságát". A szerzõ is inkább a mások butaságának, az õsidõk óta gyarapodó, közös butasághalmaz szemléltetésén munkálkodik, és ehhez a francia tájépítészet és Tapsi Hapsi éppúgy alkalmas szemléltetõeszköz, mint a Darwin-díj kitüntetettjei, Naszreddin hodzsa vagy Hollandia.

Van Boxsel kétszeresen is szerencsés szerzõ: egyrészt, mert otthonról hozott példáiért honfitársai nem bélyegezték - amúgy jó magyar szokás szerint - hazaárulónak, másrészt, mert olyan neves butaságkutatók dolgoztak a keze alá, mint például Milton, Musil, Andersen vagy Asimov. Bármely kornál csapjuk is fel butaságoktól hemzsegõ esszégyûjteményét, egy nem minden komolytalanságot nélkülözõ tudós férfiú kacsint vissza ránk. Egy butaságunkban osztozó (és abból meg is élõ) gyûjtõ, aki érezhetõen örömét leli egy-egy egzotikus butaság, tetszetõs ellentmondás vagy csinos ördögi kör felfedezésében.

Fordította: Balogh Tamás. Nyitott Könyvmûhely, 2009, 262 oldal, 3490 Ft

****

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.