könyv - PHILIP K. DICK: A TITÁN JÁTÉKOSAI

  • Nagy V. Gergõ
  • 2010. szeptember 23.

Zene

Ritka eset, hogy egy felettébb termékeny kommersz író munkásságának gyengébb tételeit is érdemes legyen búvárolni, ám Philip K. Dickkel bízvást így áll a dolog.
Ritka eset, hogy egy felettébb termékeny kommersz író munkásságának gyengébb tételeit is érdemes legyen búvárolni, ám Philip K. Dickkel bízvást így áll a dolog. Merthogy a második generációs amerikai sci-fi meghatározó alakjának majd' ötven mûbõl felépülõ szerzõi univerzumában rendre egymásra tekintenek a motívumok, s a cselekmények mögötti mizantróp gondolatvilág minden egyes darabbal tovább árnyalódik.

A Titán játékosai például aligha gyakran emlegetett darab - a hatvanas évek elejérõl teljesen elhomályosítja Az ember a fellegvárban és az Idõugrás a Marson. Jócskán bizarr alapszituációját - amelyben az apokalipszis utáni világrendet a Monopoly és a póker jellemzõit egyesítõ társasjáték határozza meg - csak részint tudja komolyan vehetõvé tenni, a karakterrajzok pedig még a mûfaj standardjaihoz és Dickhez mérten is vázlatosak. A fõszereplõ Pete Gardner például homlokegyenest különbözõ motívumok mentén gázolja át a csavaros cselekményt, hol a szerelem, hol a vagyon vágya vezérli, szuicid hajlamai pedig csak afféle ornamensként járulnak hétköznapi arcéléhez. A játékasztal ellenoldalán is alig találunk izgalmas figurát, így külön bravúr, hogy a fordulatos sztori mégiscsak képes az olvasót a papírhoz szíjazni. Mert a háztartási melodrámával kecsegtetõ alapfelállás pillanatok alatt rafinált krimibe fordul, majd testrabló öszszeesküvõk zavarják össze a valós és a képzelt viszonyát - hogy végül aztán a különféle hallucinogén szerek és a pszichedelikus testtapasztalat részletgazdag leírásai vegyék át a fõszerepet. Mintha Dick csurig beanyagozva, Az Alfa-hold klánjaira alapozván másfél óra alatt írta volna meg A Titán játékosait: pongyola és zabolátlan rutinmunka ez, ámde a visszatérõ témák (a valóság, az önazonosság kérdései) mégis érdemben merülnek föl, a mindent átható, sûrû paranoia és az abszurd humor egyedi vegyülete pedig most is kézzel fogható.

Fordította: Pék Zoltán. Agave, 2010, 239 oldal, 2980 Ft

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.