könyv - PHILIP K. DICK: A TITÁN JÁTÉKOSAI

  • Nagy V. Gergõ
  • 2010. szeptember 23.

Zene

Ritka eset, hogy egy felettébb termékeny kommersz író munkásságának gyengébb tételeit is érdemes legyen búvárolni, ám Philip K. Dickkel bízvást így áll a dolog.
Ritka eset, hogy egy felettébb termékeny kommersz író munkásságának gyengébb tételeit is érdemes legyen búvárolni, ám Philip K. Dickkel bízvást így áll a dolog. Merthogy a második generációs amerikai sci-fi meghatározó alakjának majd' ötven mûbõl felépülõ szerzõi univerzumában rendre egymásra tekintenek a motívumok, s a cselekmények mögötti mizantróp gondolatvilág minden egyes darabbal tovább árnyalódik.

A Titán játékosai például aligha gyakran emlegetett darab - a hatvanas évek elejérõl teljesen elhomályosítja Az ember a fellegvárban és az Idõugrás a Marson. Jócskán bizarr alapszituációját - amelyben az apokalipszis utáni világrendet a Monopoly és a póker jellemzõit egyesítõ társasjáték határozza meg - csak részint tudja komolyan vehetõvé tenni, a karakterrajzok pedig még a mûfaj standardjaihoz és Dickhez mérten is vázlatosak. A fõszereplõ Pete Gardner például homlokegyenest különbözõ motívumok mentén gázolja át a csavaros cselekményt, hol a szerelem, hol a vagyon vágya vezérli, szuicid hajlamai pedig csak afféle ornamensként járulnak hétköznapi arcéléhez. A játékasztal ellenoldalán is alig találunk izgalmas figurát, így külön bravúr, hogy a fordulatos sztori mégiscsak képes az olvasót a papírhoz szíjazni. Mert a háztartási melodrámával kecsegtetõ alapfelállás pillanatok alatt rafinált krimibe fordul, majd testrabló öszszeesküvõk zavarják össze a valós és a képzelt viszonyát - hogy végül aztán a különféle hallucinogén szerek és a pszichedelikus testtapasztalat részletgazdag leírásai vegyék át a fõszerepet. Mintha Dick csurig beanyagozva, Az Alfa-hold klánjaira alapozván másfél óra alatt írta volna meg A Titán játékosait: pongyola és zabolátlan rutinmunka ez, ámde a visszatérõ témák (a valóság, az önazonosság kérdései) mégis érdemben merülnek föl, a mindent átható, sûrû paranoia és az abszurd humor egyedi vegyülete pedig most is kézzel fogható.

Fordította: Pék Zoltán. Agave, 2010, 239 oldal, 2980 Ft

*** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.