könyv - POLINA DASKOVA: A TÉBOLY KÖNNYED LÉPTEI

  • Kuszing Gábor-Spronz Júlia
  • 2010. január 21.

Zene

Alighanem hiánypótló munka született Polina Daskova tollából. A Moszkvában élő írónő nem akármit fedezett fel, hanem a lépkedő tébolyt - úgy bizony! Képet ugyan nem közölt róla, de láttató erejű prózája szinte elénk vetíti, ahogy e jó mozgású metafora lesben áll egy moszkvai sarkon, és ballonját széttárva a járókelőket ijesztgeti.
Alighanem hiánypótló munka született Polina Daskova tollából. A Moszkvában élõ írónõ nem akármit fedezett fel, hanem a lépkedõ tébolyt - úgy bizony! Képet ugyan nem közölt róla, de láttató erejû prózája szinte elénk vetíti, ahogy e jó mozgású metafora lesben áll egy moszkvai sarkon, és ballonját széttárva a járókelõket ijesztgeti. A mélységektõl nem rettenõ szerzõ ráadásul ennél is tovább vájkál az orosz valóságban, s vajh mit talál: sorozatgyilkost és hullákra épülõ showbusiness-királyságot, babakocsiba helyezett bombát és méreginjekciót, álruhás pszichiátert és verselõ elítéltet, s hogy a korszellem se reklamáljon, egy olyan világot, ahol az egykori Sztálin-díjas írók dácsáit velejükig korrupt milliárdosok lakják.

Daskova komoly erõket vet be annak érdekében, hogy hidat verjen a nyolcvanas évek úttörõházai és a kilencvenes évek kapitalista vadhajtásai között. Mint a téboly, könnyed léptekkel ugrál a múlt függetlenített párttitkárjai és a jelen géppisztolyos üzletemberei között, s ahol csak lehet, elejt egy hullát, s hozzá némi bennfentes megfigyelést. Például, hogy Tobolszkban késõn tavaszodik (de mindig gyorsan és buján), vagy hogy ma már garmadával állnak az üzletekben a kolbászok, Szibériában pedig kegyetlen fagyok szoktak lenni. Az ilyesfajta heves közlésvágy sajnos nagyban hátráltatja a nyomozást, így a jó és nemes erõk, bár elõre köszönnek a szembejövõ összefüggéseknek, némi morfondírozás után mégis tovább nyomozgatnak, mondjuk még száz-egynéhány oldalt. Oroszországban persze máshogy telik az idõ, a konyhaasztalon scsí gõzölög, a hajnali folyó felett csipkés ködfoszlányok gyûlnek, a gyilkos pedig, mielõtt vadászni indulna, hagymába mélyeszti kését, és felszeleteli a saslikhoz.

Fordította: Goretity József. Athenaeum Kiadó, 2009, 422 oldal, 3490 Ft

**

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.