Bradbury novellásköteteinek lenyûgözõ vonása, hogy szerzõjük ezerféleképpen láttatja találkozásainkat a végtelen határaival. Hol szellemesen, hol egész költõien, hol szikár, leíró távolságtartással adja tudtunkra létezésünk korlátait, legyen szó egy pillanatra fel-, majd örökre eltûnõ mûalkotásról, egy távoli bolygó veszedelmeirõl vagy különféle apokalipszisek utáni idõkrõl. Hõsei minduntalan az alkonyzónában járnak, az ismeretlennel találkoznak; legérdekesebb szövegei azok, melyekben saját maguk számára válnak idegenné, akár testük
(Lázálom), akár lelkük zegzugaiba pillantva
(A város, ahol senki sem szállt le). Könyvében szépen megfér egymás mellett egy pajzán história a búskomorság elleni gyógyírról és egy nosztalgikus történet az elmúlt nyarakról vagy a 787-es kisbolygó felemésztõ kísértetlényeirõl. Munkái akkor a legizgalmasabbak, amikor olvasóját messzi világokba kalauzolva állít tükröt az emberiség elé (ennek egyik legjobb példája a
Marsbéli krónikák, e gyûjteményben pedig a
Bõrük barna, szemük arany és az
Itt tigrisek élnek).
Ám az idõtálló sci-fi- és/vagy fantasydarabok mellett rendre elõbukkannak azok a történetek, amelyek a vágyakat kergetõ hétköznapi emberek olykor megható, néha egészen szentimentális pillanatait csípik el. A feledés homályába vesznének ezek az apró, de figurái életében igen fontos momentumok, ha Bradbury nem örökítené meg õket. S bár bájuk nem veszett el, erejük mintha megfogyatkozott volna: szellemesek, megmosolyogtatók (mint a Búcsú napja, vagy a vissza-visszatérõ ír történetek: a Nagyböjt elsõ napja és A múlt hétfõi nagy karambol), mégis könnyebben felejthetõk. Úgy látszik, a végtelen világûr vagy a természetfeletti dimenziója nagyobb távlatot nyit meg az életmûben, mint földi létünk egyszerû örömei-bánatai.
Fordították: Galamb Zoltán, Gálla Nóra, H. Kovács Mária, Huszár András, Illés Róbert, Pék Zoltán, Roboz Gábor, Török Krisztina. Agave, 2011, 258 oldal, 2880 Ft
****
