A könyv hátoldalán Vonnegut és Tennessee Williams méltató szavai, elöl Kate Winslet és Leonardo DiCaprio összeérõ orrai (rendezte: Sam Mendes): akár a nemrég bemutatott filmváltozat rendezõi megnyilatkozásai, akár a kortársi elismerések felõl közelítünk, rendre az derül ki, hogy Richard Yates (1926-1992) azok közé az elsülylyedt amerikai prózaírók közé tartozik, akik kivívták ugyan a szûken vett szakma nagyrabecsülését, de a fûszeresnél aligha számíthattak pozitív megkülönböztetésre. A szabadság útjai (elsõ kiadás: 1961) mûfaja a házastársi veszekedõs, dresszkódja a "New York-i divatáruházak vidéki alkalmi ruházata", a kiábrándulás pontos ideje pedig az ötvenes évek, mely a mû születésekor még élõ anyag lehetett a szerzõ számára. A kérdéses évtized mai szemmel színtiszta retro, a mûfaj pedig erõsen másnapos: hányszor, de hányszor kellett végigasszisztálni a nemrég még fess, de hasban és derékban immár megereszkedett házastársak egymást gyalázó veszekedéseit, és kitérni az alacsonyan repülõ viszkispoharak elõl. Mindez persze aligha róható fel Yatesnek; õ idõben ott volt, amikor az Amerikai Álom hulláját megtalálták a gardróbban, és tisztességgel elvégezte a helyszínelést. Alapos személyleírást készített az áldozatokról, a korabeli yuppie-sorsba beletörõ emberpárról, és felvette az adatait az elzsírosodással sikeresebben megbirkózó szomszédoknak, munkatársaknak is. Mára mindebbõl a szakszerûen felfestett krétarajz maradt, és az inkább tudományosan fontos felismerés: lám, csak meglett az utolsó hiányzó láncszem is a yuppie evolúciójából.
Fordította Karáth Tamás. Partvonal, 332 oldal, 3500 Ft
**
