A vámpírok újrafölfedezése az Egyesült Államok válasza a brit varázslódömpingre: legalábbis a Harry Potter óta mind népszerûbb fantasy irodalom frontján. Az amerikai vampirológusok mindenesetre nem sokat vacakoltak, ezerszer bizonyított tinisztorikat (elsõ szerelem, örök barátság stb.) játszatnak el a szerencsétlen vérszívókkal. Az ötlet nyilvánvalóan életképes: milliós példányszámok, megfilmesített regények, rajongói klubok, miegyebek. A tempót Richelle Mead is derekasan bírja, a vámpírreneszánszot indító Twilight-szériához hasonlított folyama a második részénél tart (az elsõrõl visszhangunkat lásd a Narancs 2009. december 10-i számában). Az elit iskola tizenéves diákjai - nemesi morák és az õket védelmezõ félig ember, félig mora dampyrivadékok - az elsõ részhez képest ugyan kevésbé intrikálnak egymás ellen, ám e közönségbarát motívum hiányáért minden bizonynyal kárpótol a tizenhét éves fõhõs és dupla annyi idõs tanára elfojtott és (egyelõre) beteljesületlen szerelme, továbbá a gyûlölve szeretni, szeretve gyûlölni örökzöld problematikuma, amit ezúttal egy anya-lány páros prezentál. A sötét oldal képviselõi, a halhatatlanságot választó és ezért gyilkos strigákká lett egykori morák viszont változatlanul nyomulnak, minekutána rokonszenves szereplõk hullanak el, és a történet elbeszélõje is túlesik az elsõ ölésen. Az események tehát felgyorsultak, úgyhogy a harmadik kötetben csak odalesz végre a szüzesség is.
Fordította: Farkas Veronika. Agave, 2010, 306 oldal, 2980 Ft
***
