könyv - ROBERT MENASSE: EZ VOLT AUSZTRIA

  • - d. magyari -
  • 2009. március 5.

Zene

Az 1954-ben született szerző, akiről utoljára a decemberi Tiszatáj nagyszerű osztrák összeállításában, Arany Mihály írásában olvashattunk, a kortárs osztrák irodalom középgenerációjához tartozik, író és esszéista, öt regényéből kettő magyarul is megjelent A hetvenes években indult - érdekes, hogy nevét Hima Gabriella 1995-ös, remek Tu felix Austriájának bevezetője (Tendenciák a mai osztrák prózában) nem említi, pedig ekkor már Menasse esszékötete, a címével Musilra utaló Das Land ohne Eigenschaften (a Tulajdonságok nélküli ország) is megjelent Igaz, az általános elismerést meghozó Schubumkehr (Csúszásirányváltó) épp 95-ös (Menasséről elsőként Bombitz Attila 2001-es kötetében, a Mindenkori utolsó világokban találhattunk átfogó tanulmányt) A Kalligramnál most megjelent könyv a 2005-ben megjelent Das war Österreich alapján készült Címlapján, miként a német kiadásén, egy félbevágott puncskocka, aminek jelkép mivolta a 38 oldalon kezd feltárulni Nevezett édesség a Második Köztársaság jelképe lenne, mely köztársaságnak 2005-ben ünnepelték a hatvanadik évfordulóját (az első 1920-ban alakult meg) A kocka: "Kívül rózsaszín cukormáz, belül barna töltelék" Menasse kérlelhetetlenül és könyörtelenül azt vizsgálja, mi minden van a máz alatt, s hogy ami ott van, az elhallgatások, torzítások, miként formálták az osztrák "irodalmi üzemet", hogyan tették lehetővé Kurt Waldheim és Jörg Haider színrelépését, s hogyan befolyásolják az ország és az EU viszonyát Súlyos és nyilván sokban vitatható (s vitatott) gondolatok sorjáznak e nagyon nehéz és komoly (bár korántsem iróniamentes) könyvben - talán megkockáztathatjuk, hogy a például Bernhardtól jól ismert Hassliebe jegyében Feladatunk nehezítendő esetleg érdemes Paul Lendvai Az osztrák titok című, ellenpontként olvasható könyvével együtt forgatnunk A titoktalanítás érdekében Fordította: Bombitz Attila Kalligram, 2008, 384 oldal, 2990 Ft ***** . .
Az 1954-ben született szerzõ, akirõl utoljára a decemberi Tiszatáj nagyszerû osztrák összeállításában, Arany Mihály írásában olvashattunk, a kortárs osztrák irodalom középgenerációjához tartozik, író és esszéista, öt regényébõl kettõ magyarul is megjelent. A hetvenes években indult - érdekes, hogy nevét Hima Gabriella 1995-ös, remek Tu felix Austriájának bevezetõje (Tendenciák a mai osztrák prózában) nem említi, pedig ekkor már Menasse esszékötete, a címével Musilra utaló Das Land ohne Eigenschaften (a Tulajdonságok nélküli ország) is megjelent. Igaz, az általános elismerést meghozó Schubumkehr (Csúszásirányváltó) épp 95-ös. (Menassérõl elsõként Bombitz Attila 2001-es kötetében, a Mindenkori utolsó világokban találhattunk átfogó tanulmányt.)

A Kalligramnál most megjelent könyv a 2005-ben megjelent Das war Österreich alapján készült. Címlapján, miként a német kiadásén, egy félbevágott puncskocka, aminek jelkép mivolta a 38. oldalon kezd feltárulni. Nevezett édesség a Második Köztársaság jelképe lenne, mely köztársaságnak 2005-ben ünnepelték a hatvanadik évfordulóját (az elsõ 1920-ban alakult meg). A kocka: "Kívül rózsaszín cukormáz, belül barna töltelék." Menasse kérlelhetetlenül és könyörtelenül azt vizsgálja, mi minden van a máz alatt, s hogy ami ott van, az elhallgatások, torzítások, miként formálták az osztrák "irodalmi üzemet", hogyan tették lehetõvé Kurt Waldheim és Jörg Haider színrelépését, s hogyan befolyásolják az ország és az EU viszonyát.

Súlyos és nyilván sokban vitatható (s vitatott) gondolatok sorjáznak e nagyon nehéz és komoly (bár korántsem iróniamentes) könyvben - talán megkockáztathatjuk, hogy a például Bernhardtól jól ismert Hassliebe jegyében. Feladatunk nehezítendõ esetleg érdemes Paul Lendvai Az osztrák titok címû, ellenpontként olvasható könyvével együtt forgatnunk. A titoktalanítás érdekében.

Fordította: Bombitz Attila. Kalligram, 2008, 384 oldal, 2990 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.