könyv - ROBERT MENASSE: EZ VOLT AUSZTRIA

  • - d. magyari -
  • 2009. március 5.

Zene

Az 1954-ben született szerző, akiről utoljára a decemberi Tiszatáj nagyszerű osztrák összeállításában, Arany Mihály írásában olvashattunk, a kortárs osztrák irodalom középgenerációjához tartozik, író és esszéista, öt regényéből kettő magyarul is megjelent A hetvenes években indult - érdekes, hogy nevét Hima Gabriella 1995-ös, remek Tu felix Austriájának bevezetője (Tendenciák a mai osztrák prózában) nem említi, pedig ekkor már Menasse esszékötete, a címével Musilra utaló Das Land ohne Eigenschaften (a Tulajdonságok nélküli ország) is megjelent Igaz, az általános elismerést meghozó Schubumkehr (Csúszásirányváltó) épp 95-ös (Menasséről elsőként Bombitz Attila 2001-es kötetében, a Mindenkori utolsó világokban találhattunk átfogó tanulmányt) A Kalligramnál most megjelent könyv a 2005-ben megjelent Das war Österreich alapján készült Címlapján, miként a német kiadásén, egy félbevágott puncskocka, aminek jelkép mivolta a 38 oldalon kezd feltárulni Nevezett édesség a Második Köztársaság jelképe lenne, mely köztársaságnak 2005-ben ünnepelték a hatvanadik évfordulóját (az első 1920-ban alakult meg) A kocka: "Kívül rózsaszín cukormáz, belül barna töltelék" Menasse kérlelhetetlenül és könyörtelenül azt vizsgálja, mi minden van a máz alatt, s hogy ami ott van, az elhallgatások, torzítások, miként formálták az osztrák "irodalmi üzemet", hogyan tették lehetővé Kurt Waldheim és Jörg Haider színrelépését, s hogyan befolyásolják az ország és az EU viszonyát Súlyos és nyilván sokban vitatható (s vitatott) gondolatok sorjáznak e nagyon nehéz és komoly (bár korántsem iróniamentes) könyvben - talán megkockáztathatjuk, hogy a például Bernhardtól jól ismert Hassliebe jegyében Feladatunk nehezítendő esetleg érdemes Paul Lendvai Az osztrák titok című, ellenpontként olvasható könyvével együtt forgatnunk A titoktalanítás érdekében Fordította: Bombitz Attila Kalligram, 2008, 384 oldal, 2990 Ft ***** . .
Az 1954-ben született szerzõ, akirõl utoljára a decemberi Tiszatáj nagyszerû osztrák összeállításában, Arany Mihály írásában olvashattunk, a kortárs osztrák irodalom középgenerációjához tartozik, író és esszéista, öt regényébõl kettõ magyarul is megjelent. A hetvenes években indult - érdekes, hogy nevét Hima Gabriella 1995-ös, remek Tu felix Austriájának bevezetõje (Tendenciák a mai osztrák prózában) nem említi, pedig ekkor már Menasse esszékötete, a címével Musilra utaló Das Land ohne Eigenschaften (a Tulajdonságok nélküli ország) is megjelent. Igaz, az általános elismerést meghozó Schubumkehr (Csúszásirányváltó) épp 95-ös. (Menassérõl elsõként Bombitz Attila 2001-es kötetében, a Mindenkori utolsó világokban találhattunk átfogó tanulmányt.)

A Kalligramnál most megjelent könyv a 2005-ben megjelent Das war Österreich alapján készült. Címlapján, miként a német kiadásén, egy félbevágott puncskocka, aminek jelkép mivolta a 38. oldalon kezd feltárulni. Nevezett édesség a Második Köztársaság jelképe lenne, mely köztársaságnak 2005-ben ünnepelték a hatvanadik évfordulóját (az elsõ 1920-ban alakult meg). A kocka: "Kívül rózsaszín cukormáz, belül barna töltelék." Menasse kérlelhetetlenül és könyörtelenül azt vizsgálja, mi minden van a máz alatt, s hogy ami ott van, az elhallgatások, torzítások, miként formálták az osztrák "irodalmi üzemet", hogyan tették lehetõvé Kurt Waldheim és Jörg Haider színrelépését, s hogyan befolyásolják az ország és az EU viszonyát.

Súlyos és nyilván sokban vitatható (s vitatott) gondolatok sorjáznak e nagyon nehéz és komoly (bár korántsem iróniamentes) könyvben - talán megkockáztathatjuk, hogy a például Bernhardtól jól ismert Hassliebe jegyében. Feladatunk nehezítendõ esetleg érdemes Paul Lendvai Az osztrák titok címû, ellenpontként olvasható könyvével együtt forgatnunk. A titoktalanítás érdekében.

Fordította: Bombitz Attila. Kalligram, 2008, 384 oldal, 2990 Ft

*****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.