könyv - SZOMBATHY BÁLINT: MARÉK HOMOKOT SZORONGATVA

"Hogy mi a művészet, azt megállapítani nem, csak eldönteni lehet" - Erdély Miklós eme kijelentése, de még Erdély neve sem kerül elő ebben a kortársi és radikális művészeti tevékenységeket elemző-értelmező tanulmány- és esszégyűjteményben, melynek mindazonáltal épp ez a központi kérdése. Többször előkerül viszont a "mindenki művész - minden művészet (lehet)" gondolata, természetesen Duchamp és Beuys nevét említve. A vajdasági származású művész-teoretikus saját szemléleti változásait kronológiai és tematikai síkon követve értekezik előbb szülőföldje radikális művészeti kezdeményezéseiről, elsősorban a Bosch+Bosch csoportról, majd szélesebb merítést ad a volt Jugoszláviából (akcióművészet, mail-art).

"Hogy mi a mûvészet, azt megállapítani nem, csak eldönteni lehet" - Erdély Miklós eme kijelentése, de még Erdély neve sem kerül elõ ebben a kortársi és radikális mûvészeti tevékenységeket elemzõ-értelmezõ tanulmány- és esszégyûjteményben, melynek mindazonáltal épp ez a központi kérdése. Többször elõkerül viszont a "mindenki mûvész - minden mûvészet (lehet)" gondolata, természetesen Duchamp és Beuys nevét említve.

A vajdasági származású mûvész-teoretikus saját szemléleti változásait kronológiai és tematikai síkon követve értekezik elõbb szülõföldje radikális mûvészeti kezdeményezéseirõl, elsõsorban a Bosch+Bosch csoportról, majd szélesebb merítést ad a volt Jugoszláviából (akciómûvészet, mail-art). Külön fejezetet szentel a Kántor István alapította (ellen)mûvészeti összeesküvés, a neoizmus jelenségének és hatásának, mely alól õ sem tudta kivonni magát - mivel a neoizmusnak nincsenek doktrínái, minden neoista mûvé válik, amit ilyenként alkotnak meg vagy aposztrofálnak. E fejezetben kerül sor a különbözõ totalitárius, elsõsorban a fasiszta és náci szimbólumok mûvészetben való felhasználásának vizsgálatára, külön is kitérve a Laibach és a Neue Slowenische Kunst mûködésére. Az utolsó fejezet jó része a fiktív, ám kiválóan megkonstruált, felvidéki származású mûvész-élharcos, Tsúszó Sándor életmûvével foglalkozik, míg egy-egy személyes hangvételû, a gyászt sem elleplezõ esszé szól a szerzõ elhunyt mûvészbarátairól, Slavko Matkovicról és Vojislav Despotovról.

Szombathy kötete azt adja, amit alcíme (Kalandozások a mûvészet határmezsgyéin) ígér; logikus, a laikus olvasó számára is érthetõ érvelések és gondolatmenetek jellemzik, így egyes fogalmak tisztázatlanságát (pl. a posztmodern és a transzavantgárd olykor mintha szinonimaként szerepelne) sem feltétlenül kérhetjük számon rajta.

Magyar Mûhely Kiadó, 2009, 190 oldal, 2200 Ft

****