könyv - TALLÉR EDINA A HÚSEVÕ címû bemutatkozó kisregényének tagolása "rendhagyó": minden bekezdése másról szól. Persze egy részük végül kiad egy nem túl eredeti élettörténetet - inkább csak a vázlatát. Mondhatnánk, a szöveg úgy áll vagy nem áll össze egésszé, ahogy a gondolatok, emlékek áramlanak szabadon - ehelyett azonban mindössze arról van szó, hogy Tallért annyira lekötötte a forma, hogy nem vette észre, mikor válik öncélúvá. Pedig igen hamar: a szövegkohézió a bekezdések és mondataik között nem a plasztikusabb ábrázolásért, hanem a meghökkentésért vész oda, mikor a kötet elbeszélõje hirtelen témaváltásaival oda nem illõ helyeken jegyez meg olyasmiket, hogy például egyszer összekent valakit a vérével, vagy hogy szereti a férfiszagot. Súlytalan, de jól hangzó állítások ezek - blöffök, úgyszólván.
Van persze, hogy Tallér mondani is akar valamit a "sokkolással": többször elõkerül például a vetélés problémája, de a nyers ábrázoláson, a véres combokon sehogy sem tud túljutni; hatáskeltés marad ez is. A szerzõ ráadásul sztereotípiákból - pirosra festett körmökbõl, édességtõl növõ fenékbõl - alkot nõalakot, aztán az elbeszélõ hol a játszótéren a gyerek fogairól trécselõ anyuka, hol meg ukrán kurvákkal barátkozó felszolgálónõ egy bordélyházban, s megjelenik még a családon belüli erõszak is - de egyik téma sincs rendesen kibontva. Egyes ötletek használata véletlenszerû, és néhol úgy tûnik, csak az írás egy pontján jutott valami az írónõ eszébe, visszamenõleg pedig már inkább nem bajlódott vele.
Kalligram, 2010, 116 oldal, 2000 Ft
** alá
