könyv - TALLÉR EDINA A HÚSEVÕ

  • K. B.
  • 2010. július 22.

Zene

könyv - TALLÉR EDINA A HÚSEVÕ című bemutatkozó kisregényének tagolása "rendhagyó": minden bekezdése másról szól. Persze egy részük végül kiad egy nem túl eredeti élettörténetet - inkább csak a vázlatát.

könyv - TALLÉR EDINA A HÚSEVÕ címû bemutatkozó kisregényének tagolása "rendhagyó": minden bekezdése másról szól. Persze egy részük végül kiad egy nem túl eredeti élettörténetet - inkább csak a vázlatát. Mondhatnánk, a szöveg úgy áll vagy nem áll össze egésszé, ahogy a gondolatok, emlékek áramlanak szabadon - ehelyett azonban mindössze arról van szó, hogy Tallért annyira lekötötte a forma, hogy nem vette észre, mikor válik öncélúvá. Pedig igen hamar: a szövegkohézió a bekezdések és mondataik között nem a plasztikusabb ábrázolásért, hanem a meghökkentésért vész oda, mikor a kötet elbeszélõje hirtelen témaváltásaival oda nem illõ helyeken jegyez meg olyasmiket, hogy például egyszer összekent valakit a vérével, vagy hogy szereti a férfiszagot. Súlytalan, de jól hangzó állítások ezek - blöffök, úgyszólván.

Van persze, hogy Tallér mondani is akar valamit a "sokkolással": többször elõkerül például a vetélés problémája, de a nyers ábrázoláson, a véres combokon sehogy sem tud túljutni; hatáskeltés marad ez is. A szerzõ ráadásul sztereotípiákból - pirosra festett körmökbõl, édességtõl növõ fenékbõl - alkot nõalakot, aztán az elbeszélõ hol a játszótéren a gyerek fogairól trécselõ anyuka, hol meg ukrán kurvákkal barátkozó felszolgálónõ egy bordélyházban, s megjelenik még a családon belüli erõszak is - de egyik téma sincs rendesen kibontva. Egyes ötletek használata véletlenszerû, és néhol úgy tûnik, csak az írás egy pontján jutott valami az írónõ eszébe, visszamenõleg pedig már inkább nem bajlódott vele.

Kalligram, 2010, 116 oldal, 2000 Ft

** alá

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.