Úgy bizony, világháborús szolgálatainkért cserébe gyarmatbirodalom lettünk, óceánparti kilátással, és egy olyan regényhõssel, aki hatvanban, az Egyenlítõi Magyar Afrika központjában, Hungarovillben látja meg a napvilágot. A magyar és az afrikai virtus fasiszták által szentesített keveredésébõl mi, fasiszta regénymagyarok jövünk ki jobban, ezen a térfélen kellemes tempóban érik egymást az alternatív történelembonyolításból fakadó "poénok" (Szálasiék államosítanak, az Ifjú Fasiszták indulója a Mint a mókus átirata, a vörös veszedelemtõl való rögeszmés félelem fekete-fehér-zöldre festetné a nemzeti trikolórt.) Ezzel szemben Afrika szivárványos költõiségével tüntet, mézszínû délutánok, gyémántzöld esõk, opálos derengések és nedves zafírfények nehezítik a saját nevelési regényét körmölõ jólelkû szerencsevadász tisztánlátását, ami már csak azért sem könnyû, mert Trenka regénye hol egy utópisztikus "kedves naplómra", hol egy ezer ötletbõl vérzõ nagy ívû fantáziára, hol pedig két, csakis az alternatív valóságokban kapható nagyregényre, az Iskola az afrikai határonra és az Utas és sivatagi holdvilágra hasonlít. Egy bekezdésen belül akár erre is, arra is.
Agave, 2010, 247 oldal, 2780 Ft
***