könyv - VAL MCDERMID: A SZIRÉNEK ÉNEKE

  • - kg -
  • 2010. augusztus 26.

Zene

Hogy ez a hét se teljen hangzatos műfajmegjelölés vagy kedvenc műszavunkkal szubzsáneri okoskodás nélkül: íme, egy tartan noir. Vagyis olyan kemény(kedő) krimi, hard-boiled csecsebecse, melynek egyik megkülönböztető eleme a szerző és/vagy a szerzett felek büszkén vállalt skótsága.
Hogy ez a hét se teljen hangzatos mûfajmegjelölés vagy kedvenc mûszavunkkal szubzsáneri okoskodás nélkül: íme, egy tartan noir. Vagyis olyan kemény(kedõ) krimi, hard-boiled csecsebecse, melynek egyik megkülönböztetõ eleme a szerzõ és/vagy a szerzett felek büszkén vállalt skótsága. Ami Val McDermid gyökereit illeti, egy szavunk sem lehet, a hölgy abszolút jogosult a tagságira, habár már rég éreztük ennyire jogosnak Stephen Leacock híres sorait: "Történetünk kezdetén Skócia északnyugati partjainál vad vihar tombolt. Történetünk szempontjából ennek ugyan csekély jelentõsége van, mert történetünk nem Skócia északnyugati, hanem Anglia délkeleti partjainál játszódik, de azért ott is eléggé rossz idõ volt." Nos, Val McDermid mûve a kitalált észak-angliai Bradfieldben játszódik, s tényleg már csak annyit a mûfaji pingpongról, hogy tartan ide, noir oda, A szirének éneke a sorozatgyilkosos ponyvák értõ körökben nem sokra tartott polcára tartozik. Annak is a gyenge idegzetûek elõl elzárt sorába, mert a Bradfield meleg negyedében garázdálkodó gyilkos a történelmi korok kínvallató eszközeinek gourmand-ja, úgyhogy aki még nem hallott a Júdás-székrõl, az Exeter herceg leányáról vagy a vaginakörtérõl, és van gyomra ezek szemléltetéséhez, annak McDermid az embere. Annak már kevésbé, aki nem csak az emberi test pépesítésérõl vagy a rendõri munkát segítõ pszichológus profilalkotási módszereirõl szeretne behatóbb ismereteket, de a tágabb környezetrõl, a filézõ és a nyomozó technikán túli emberi viszonylatokról is.

McDermid jó stílusban ír, de két kínpadra vonás között a legrövidebb úton közlekedik. Azon a vonalon, melyen a gyilkos ráérõsen naplót vezet, melybõl nemcsak a genitális csonkítások, de sanyarú gyermekkorának részleteire is fény derül.

Fordította: Pálvölgyi Lídia. Ulpius-ház, 2010, 510 oldal, 3499 Ft

**

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.