Mire számíthat az ember egy friss Stephen King-regénytől, amikor tisztában van azzal, hogy az író hosszú évek óta képtelen a klasszikus könyveihez - Holtsáv, Ragyogás, Carrie - méltót alkotni, és az elmúlt tíz év terméséből a valójában még a hetvenes években - Richard Bachman néven - írt, ennélfogva kiváló Blaze (Magyar Narancs, 2010. január 7.) mellett egyedül a Rémautó emelkedik ki valamennyire, az olyan címek pedig, mint a Lisey története vagy a Mobil nehezen feledhető fájdalmas emléket idéznek minden egyes King-rajongóban? Mit várhatunk az író ijesztő terjedelmű - közel ezerhatszáz oldal két kötetben - új könyvétől, ha tisztában vagyunk azzal, hogy King varázsa a terjedelemmel fordítottan arányosan csökken, hogy a szerző még mindig a kisprózában a legerősebb, és hogy az eddigi hasonló terjedelmű könyvei (Az, Végítélet) hiába indultak remekül, ha a több száz oldalon keresztül kiválóan építkező műveket úgy verte agyon a sután és klisésen elintézett végkifejlet - gondoljunk csak az Az gigantikus pókszörnyére -, mint kisborjú a farkával a kellemetlenkedő böglyöt? A könyv végeztével viszont kiderül, hogy King még így is képes meglepetést okozni: A búra alatt ugyanis nem egyszerűen gyenge könyv, hanem fájdalmasan pocsék (a cím is hibás, helyesen: bura).
Adott egy képzeletbeli - naná, hogy Maine államban található - kisváros, Chester's Hill, amely köré egy napon láthatatlan erőtér - a Búra - ereszkedik (ezt a poént is ellőtte már King a Rémkoppantókban), onnantól kezdve pedig se ki, se be. A búra alatt rekedtek közt hamarosan megindul a hatalmi harc: a gonosz erők vezére a Nagy Jim Rennie nevezetű helyi halljakend, aki autoriter hatalom kialakítására törekszik a saját sleppje élén, vele szemben pedig a jók klikkje áll, főszerepben Dale "Barbie" Barbarával, az egykori iraki veteránnal. Talán nem meglepetés, hogy a végén ők győznek, Rennie pedig elpusztul (ahogy a Búra eltűnése előtt a város lakóinak háromnegyede is egy tűzben), időközben pedig kiderül, hogy az ismeretlen eredetű erőteret kísérletező kedvű földönkívüliek húzták fel a városka köré. Barbara és haverjai tehát megkeresik a Búrát tápláló, idegenek által elhelyezett gépezetet, letérdelve szépen megkérik őket, hogy ugyan, távolítsák már el, egyúttal hagyják őket békében, az idegenek pedig bólintanak, és elmennek. Erősen zanzásítva körülbelül ennyi a történet.
A legkomolyabb baj - túl azon, hogy senki nem szólt a szerzőnek, hogy ez a sztori hatszáz oldalt sem érdemel -, hogy King mintha elfeledkezett volna erősségéről, vagyis a szereplők életszerű ábrázolásáról. Míg a Végítélet Stu Redmanje és Larry Underwoodja szinte lesétál a lapokról és megszólal, addig A búra alatt majd' összes szereplője - ideértve az emblematikus jó-rossz párost, Rennie-t és Barbarát is - unalmas, semmitmondó, életszerűtlen és klisés figura, és egyedül csak az eldugott laborban drogokat kotyvasztó, amfetaminfüggő Séf karaktere méltó említésre.
A másik probléma már a magyar fordítást megrendelő kiadó sara: a King könyveit színvonalasan és szellemesen magyarra átültető Bihari György helyett ezúttal Szántó Judit végezte a fordítást, amely színvonalban mélyen Bihari munkássága alatt van. A King által a Búra alatt rekedt testvérpárra - Aidan és Alice Appleton - megalkotott Dorphans (Dome Orphans, vagyis Búraárvák) Bárvákként való fordítása még megbocsátható, az eredetiben Juniorként szereplő ifjabbik Rennie Ifiként való emlegetése viszont már kevésbé, a Coggins tiszteletes autóján elhelyezett matrica magyarítása pedig (eredetiben "My other car is a 10-speed", a fordításban "A másik kocsim egy 10-es speed bicikli") szarvashiba - csakúgy, mint az ismételten Odegnál Róbert által készített borító, amely ugyan kicsivel kevésbé rémes, mint a szintén általa festett Blaze-é, de ahhoz épp elég rossz, hogy az Európa Könyvkiadónak ezúton javasoljam a külföldi kiadások színvonalas címlapterveinek alapos tanulmányozását.
Fordította: Szántó Judit. Európa, 2011, 740+796 oldal, 5800 Ft
