Könyv: A lengyel lovas (Andrzej Wajda: A film és más hívságok)

  • Bikácsy Gergely
  • 2002. szeptember 5.

Zene

Érdekes elnevezés ez a lengyel lovas. Wajda könyvének egyik fejezete fölött olvasható, és maga is utalás Rembrandt egy festményére. Nem hangsúlyozza még külön, hogy egyik korai filmjének heroikus "hőse", Lotna, a villámlábú harci mén, tragikomikus hősei pedig a német tankok ellen halálba vágtázó ulánusok. Wajda tudta a legjobban, hogy ez legenda volt csupán; a valóságban nem rontottak lóháton, kivont szablyával a német tankokra, mégis egész életművének maradandó jelenete lett ez a filmbeli halálvágta. "Azért lettem rendező és nem forgatókönyvíró, hogy valószerűvé tegyem a szövegeket" - mondja most könyvében. Mire gondol? Valószerűvé tenni a kitalációt, agyrémet, hamisságot? Avagy: kibontani a szöveg (forgatókönyv) lehetőségeiből a valószerűt? A valóság valamelyik, rejtett arcát?
Érdekes elnevezés ez a lengyel lovas. Wajda könyvének egyik fejezete fölött olvasható, és maga is utalás Rembrandt egy festményére. Nem hangsúlyozza még külön, hogy egyik korai filmjének heroikus "hőse", Lotna, a villámlábú harci mén, tragikomikus hősei pedig a német tankok ellen halálba vágtázó ulánusok. Wajda tudta a legjobban, hogy ez legenda volt csupán; a valóságban nem rontottak lóháton, kivont szablyával a német tankokra, mégis egész életművének maradandó jelenete lett ez a filmbeli halálvágta. "Azért lettem rendező és nem forgatókönyvíró, hogy valószerűvé tegyem a szövegeket" - mondja most könyvében. Mire gondol? Valószerűvé tenni a kitalációt, agyrémet, hamisságot? Avagy: kibontani a szöveg (forgatókönyv) lehetőségeiből a valószerűt? A valóság valamelyik, rejtett arcát?

Aligha juthatunk a végére.

Wajda fél-önéletrajzi könyve kevésbé szól saját filmjeiről, mint inkább a lengyel film tegnapi-mai helyzetéről. És

kevésbé a lengyel filmről,

mint inkább a huszadik századi lengyel történelemről. Sok minden a (naiv) nyugati olvasókhoz szól; mi azért errefelé Katynról, Gdanskról, a Szolidaritásról kicsit többet tudunk: igaz, többlettudásunk sebesen foszlik, maholnap mi is "nyugati olvasók" leszünk. Ennek aligha örülhetünk. Van olyan fejezet, melyben a kommunista állam filmszervezetét magyarázza nagy vonalakban, ekkor ismerősen és kicsit unatkozva bólintunk. A könyv vége felé tisztán politikai fejezetek sorjáznak. Szomorú és csalódott a lengyel baloldali fordulattól, a posztkommunisták 1993-as választási győzelmétől (a Szolidaritás szakszervezet széthullása kapcsán érdekesen szól Walesa hatalmas felelősségéről - ez ügyben meg, ellenkezőleg - túlságosan keveset tudunk ahhoz, hogy követni tudjuk).

Wajda kötete önéletrajz és nem önéletrajzi jegyzetek (olykor esetlegesnek ható) elegye. Az időrend nagyjából a Hamu és gyémántig tart, a Csatornáról és világsikert meg nagy szakmai elismerést hozó remekléséről roppant érdekes, korfestő dolgokat mond. Aztán, más jellegű, kicsit iskolás fejezetek után megint az időrend: Négy film 1972 és 1979 között - áll a fejezet címében (Menyegző, Az ígéret földje, Márványember, A wilkói kisasszonyok). Legnagyobb alkotása (talán) Az ígéret földje. E monumentális és zaklató filmről beszélve persze megint a hatalom, a politika, a cenzúra szentháromságával szembeni kalandjait kíséri végig. Jönnek a nyolcvanas évek: a Márványember, majd a Vasember forgatásáról, elkészültéről hasonlóképpen sokat megtudunk, informatív és átélhető is mindez. A filmekről paradox módon mindig elég keveset, a filmek elkészüléséről sokat tudunk meg. "A körülmények hatalma" - jutna eszünkbe egy filozofikusabb önéletrajzi mű címe. Az 1981-es hadiállapot (melyet a magyar sajtó nyelv- és történelemhamisító módon "szükségállapot" néven emlegetett) a könyvnek talán legnagyobb témája. Ahogy Wajda tekint rá vissza, érdekesebb és nyilván igazabb is, mint sok történelemkönyv, csakhogy egy leleményes gyártásvezető és cenzúraelhárító emlékeit kapjuk, nem a rendezőét. (Persze - mondja kimondatlanul - Kelet-Európában egy filmalkotónak ehhez kellett csak igazán értenie...)

Mégis meglepő, esztétikai, filmművészeti kérdésekről milyen keveset, majdnem semmit sem mond. Valószínűleg nem is érdekli úgy, mint az egyetemistákat meg a kritikusokat. Egyedül

a színészvezetés kérdéseinél időz el

gyakran és kedvvel - de itt is leginkább bőséges színházi tapasztalataiból merít. Dosztojevszkij rendkívül foglalkoztatja, műveiből darabot és filmet is rendezett, itt megint az előbbi válik fontossá: különös és gazdag "színházi napló". Hosszan és érdekesen beszél a Bűn és bűnhődés színpadra vitelének elakadásáról (nem csak a politika szólt közbe, valahogy ő maga nem érezte, vagy nem harcolt az előadásért).

"Az álmok szebbek" alcímen megvalósulatlan filmterveiről olvasunk, ez is érdekes. Az a jellemző a könyvre, hogy végtelen, egybefüggő munkafolyamatnak veszi pályáját, és mindig magát a folyamatot érezteti, az állandó munkát, mint valami hol élvezetes, hol gyötrő akadályversenyt (mondjuk profánul: akadályverseny, ahol a lengyel lovas száguld, vagy megkötözve vár indulásra). Az egyes művek (egyes akadályleküzdő etapok), a gyönyörűen vagy kevéssé látványosan leküzdött állomások (filmek) csak felsorolásként tűnnek elénk a nagy robogásban. Szinte sehol nem tud/ akar megállni, alaposan bele- vagy visszamélyedni.

A könyv vége felé a Pan Tadeusz-megállónak viszont örülhetünk: minálunk roppant értetlenül fogadták (még a legjobb szaklap is, még maga Pályi András is). Csak a pompás képeskönyv jelleget látták benne,

az önironikus történelemszemlélet

bravúrját, sőt e bravúrnál jóval többet jelentő szemléletét nem - mely persze kiváló formával, még kiválóbb színészi játékkal párosult. Egyedül egy itt most nem megnevezhető hetilap foglalkozott vele súlyához, értékéhez méltón. Wajda meg sem említi a pályáján olyan különálló, marginális, mai, rendszerváltásos, "ifjúsági témájú" remeklését, a Senki kisasszonyt (filmhéten kívül csak a Duna Tv adta, teljesen visszhangtalanul). Erről viszont csak Pályi András írt szépen és méltón: ő "fedezte volna fel", de ugyanúgy nem figyeltek rá, mint a furcsa filmre.

Hogy Wajda milyen jelentős és nagy formátumú alkotó, azt csak filmjeinek jó ismerői élhetik át és ismerhetik fel - akik e kötet olvastán is megbizonyosodnak: hogyan válhat erősebbé egy kelet-európai alkotó a körülmények hatalmánál. A könyvet vigyük vissza a könyvtárba, és rohanjunk ismét a Wajda-filmekre.

Bikácsy Gergely

Fordította: Éles Márta, Osiris Kiadó, 2002, 337 oldal, 2180 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.