Könyv: Hova dugjam (Ficsku Pál: Élni három nővel)

  • Para-Kovács Imre
  • 1997. július 10.

Zene

Nekem már egy idő óta minden déja vu, nem érnek meglepetések, csak teszek-veszek, úgy olvasok, ahogy mások írnak, vagy úgy sem, csak várom, hogy kimehessek a strandra, esetleg le, az Eldorádóba, ahol öntöttvas széken lehet olvasni a Vasárnapi Híreket, amíg tart a sör, aztán vissza a lakásba, ott legalább csönd van, meg könyvek, na nem mintha vennék mostanában, csak úgy kapom, adják, hogy írjak róla, én meg írok, mibe kerül az nekem, időm van, számítógép van a szerkesztőségben.

Nekem már egy idő óta minden déja vu, nem érnek meglepetések, csak teszek-veszek, úgy olvasok, ahogy mások írnak, vagy úgy sem, csak várom, hogy kimehessek a strandra, esetleg le, az Eldorádóba, ahol öntöttvas széken lehet olvasni a Vasárnapi Híreket, amíg tart a sör, aztán vissza a lakásba, ott legalább csönd van, meg könyvek, na nem mintha vennék mostanában, csak úgy kapom, adják, hogy írjak róla, én meg írok, mibe kerül az nekem, időm van, számítógép van a szerkesztőségben.

Itt van ez a Ficsku Pál, írt már ezelőtt is egy könyvet, arról is írtam, akkor most erről is fogok, rögtön a borítóval kezdeném, hát az baromi ronda, mintha egy Fradi-barát rajztanár rittyentette volna egy papírszalvétára a nagyszünetben, pedig nem: Sütő Károly és a szerző jegyzi, Mészáros Márta illusztrációjának felhasználásával, gondolom, hogy örülhetett. A hátsó oldalon meg a szerző, maga Ficsku Pál képe, komolyan mondom, nem tudom, hova dugjam a gyerek elől a könyvet, ha hozzám látogat.

Belül azonban már jobb a helyzet, a betűk rendben vannak, meg amit kiadnak így olvasva, az is. Sokkal érettebb és jobb ez a könyv, mint az előző, bár nekem az is nagyon tetszett, igaz, én egy igénytelen barom vagyok, ezt mindenki tudja, de akkor is bejött. Olvasom, szórakoztat, megrendít, andalít, meg ilyenek, közben azon gondolkozom, milyen jó, hogy van egy rendes, bulizós, ivós prózaírónk, aki mesél, csinálja a történeteit, aztán van nekik elejük, közepük, végük, ahogy az iskolában tanították.

Az Élni három nővel jó könyv, néhol kifejezetten zseniális, Az oltott mész íze című novella már a szerző által célként kijelölt Mikszáth Kálmán téri magasságokban szárnyal, gyönyörű, megrázó történet, mintha én írtam volna.

A kötet nyilvánvaló egyenetlensége ellenére is ajánlott olvasmány, bár 780 forintos ára kissé sokkoló lehet egy Delfin-könyveken nevelkedett olvasó számára, de hát ez már majdnem megszokott: egy környezetismeret feladatlap igényességével megnyomott kiadvány az ezres forinthatár közelében, ez van, nem lesz már jobb soha, legalább a tartalomért nem kell szégyenkeznie senkinek, bár ha azt a már kocsmai poénnak is kissé avas három nő-poént nem erőltette volna annyira a szerző, nyugodtabban aludnék.

Para-Kovács Imre

Seneca, 1997, 155 oldal, 780 forint

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.