Könyv: Láthatatlan képek (Krasznai Korcz János-Zsigmond Gábor: Célfotó)

  • 2000. december 21.

Zene

Túl nagy album ez, 34 x 28 cm, nem is fér el rendesen a könyvespolcomon, csak a gerincére állítva, hamar tönkremegy majd az állandó ki-be húzkodásoktól, mert folyton mutogatom mindenkinek, annyira tetszik nekem. Mintha a szerzők szándékosan arra szánták volna, hogy heverjen csak a kávézóasztalon, coffee table book, hívja fel magára azonnal a figyelmet.
Túl nagy album ez, 34 x 28 cm, nem is fér el rendesen a könyvespolcomon, csak a gerincére állítva, hamar tönkremegy majd az állandó ki-be húzkodásoktól, mert folyton mutogatom mindenkinek, annyira tetszik nekem. Mintha a szerzők szándékosan arra szánták volna, hogy heverjen csak a kávézóasztalon, coffee table book, hívja fel magára azonnal a figyelmet.Ha pedig kinyitjuk, egyhamar nem csukjuk be, mert remek. Kár, hogy láthatatlan: bolti forgalomba nem került, ezért az olvasó majd nyomozhat utána, addig is nekem kell elhinnie mindazt, ami itt következik. Azért nem került a boltba, mert az idei nyári olimpia alkalmából készült, és mind a háromezer példányát a sportolóknak meg a többi érdekeltnek ajándékozták. Azonnal javaslok itt egy második kiadást, egy nyilvánosat, hogy hazánk sportszerető polgárai is élvezhessék a nagyszabású munka gyümölcsét,

szerintem kapkodnák, mint a cukrot

Sportfotóalbumról van tehát szó. A képek fekete-fehérek. Nem sokat értek a sporthoz, a nagyon nagy neveket leszámítva nem is tudom, kiről van szó, illetve hogy e lapokon kiket látok, bár itt mindig feltüntetik a sportágat is, amelyben a versenyző szerepelt és indult, és a kötet végén rövid életrajzok is segítik a tájékozódásomat. Ez azért fontos, mert minden egyes kép anekdotikusan és némileg metaforikusan meséli el a meg- és bemutatott sportoló életét és pályáját. A szerzők nem viccelődnek, ám a végeredmény megejtően humoros és kedvesen anekdotikus, ironikus. Minden egyes kép meg van szerkesztve, előre ki van gondolva, és jelenetszerűen meg van rendezve a kamera előtt. A jelenet mindig utal a sportolóra, sportágára. Nekem, a nézőnek illene tudnom, hogy a sportoló miben utazik, de ha nem vagyok szakértő, a képaláírás akkor is utal erre, megértem, hogy miről és kiről van szó. Ugyanúgy, mint a szerzőpáros előző albumában megjelent portrékon is (Magyarok 94, Más-Kép-Más Kiadó, Budapest, 1994).

Mit és kit látunk tehát?

Sportolókat természetesen, régieket és maiakat, edzőket, öregeket és fiatalokat, főleg olimpiai bajnokokat, de másokat is. A nyitó kép Csák Ibolya atlétát mutatja, aki 1936-ban Berlinben olimpiai bajnok volt, akkor, amikor Leni Riefenstahl elkészítette erről a versenyről az Akarat diadala című filmjét. Az album képe akár e filmből is származhatna, annyira erős a kompozíció és a jelenet. És erősek a motívumok, a felhők meg a zászlórúd, mindez egyben idézet és kijelentés.

Legszívesebben felsorolnám

az összes kedvenc képemet, de nagyon hosszúra nyúlna a lista. Ferjáncz Attila autóversenyző egy behavazott autóban ül, amelynek ablakáról a törlő épphogy levakarta a havat. Hammerl László sportlövő csúzlival áll a kamera elé. Kőbán Rita kajakozó sellőnek öltöztetve hever hajója mellett a nádasban. A Hidegkuti-Grosics-Buzánszky-Puskás négyes (az aranycsapat még élő tagjai) krétával aszfaltra rajzolt pályán lábtengóznak. Kokó a leégett Budapest Sportcsarnok romjai közt áll karba font kézzel, a felhők elképesztőek az égen. Mintha ő verte volna szét az egészet. Még jobb lett volna (mondják a szerzők), ha ugyanezt panorámában csinálták volna meg. Kisgyörgy Lajosné sportlövő füstölgő pisztolycsövet tart életlenben megjelenő arca elé. Éles József kézilabdázó saját kopasz fejét markolja meg labdaként. Schmitt Pál vívó, a NOB protokollfőnökeként a szolgálati autója belső visszapillantó tükréből néz ki a szemembe. A funkci. Székely Éva úszónő gyönyörű, párás fényekben ül a Komjádi uszoda startkövén. Sok telitalálat.

Folytathatnám még, de inkább a két kedvencemről. Fa Nándor fényképéhez a fotósok megépíttettek egy makettet, amelyen egy hajó készül, apró figurák építik, mint Liliputban, és Nándi ebbe a makettbe teszi bele a fejét. Ezt tényleg látni kell. Akárcsak az album záró képét. Újvári László műugró a Gellért-hegyi Szabadság-szobor vállán ül. Nincs semmi trükk, ott ült az úgynevezett valóságban is, fent. Daruval vitték fel, odakötözték egy kicsit, hogy le ne eshessen, aztán a fotósok is felmentek, és megcsinálták a képet. Háttérben a budai vár, a hegyek meg itt is felhők.

Nézzék meg. Kérek egy második kiadást.

Van egyébként egy-két gyengébb, illetve talán kevésbé sikerült felvétel is, a szerzőknek nem jutott eszébe annyira jó és ötletes megoldás, mint az előbb sorolt esetekben. Az például nem túl jó poén, hogy két súlyemelő (Földi Csilla és Földi Péter) emelgeti egymást, vagy hogy Lékó Péter sakkozó digitálisan kockákra bontott portréján sakkfigurák állnak.

A legnagyobb

bajom a tipográfiai tervezéssel

van. Nem tudom, miért gondolják és hiszik azt (egyébként) jó ízlésűnek tűnő könyvtervezők, hogy az egyszínű feketére nyomtatott oldalak vagy a nagy fekete flekkek jót tesznek a könyvnek. Az elmúlt években más (egyébként kitűnő) albumok is beleestek ebbe a hibába (Szilágyi Lenkéé, Baricz Katié, a Harnóczy Örs-Körtvélyesi László párosé). Ebben az albumban Kocsis Ferenc birkózó egy üveglaphoz szorítja az arcát, az orra szétlapul, de mindezt alig lehet kivenni, mert minden eltűnik az egyenfeketében. Elvész a fénykép ötlete. A könyv e szépséghiba ellenére is ötöst érdemel. K. O.

Lugo´ 2000

Krasznai Korcz János-Zsigmond Gábor: Célfotó, ISM, 2000, kaphatatlan

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.