A Hősöm tere írója szerint az új smink-, tánc-, manír- és csőrcsattogtatási rend, amelyhez pillanatok alatt oly olcsó és gyáva önáltatással akklimatizáltuk magunkat, nem pusztán abszurd, de ártalmatlan bábjáték-operett, amin vinnyogva gurulhatunk a röhögéstől - mert ígérem, mindenki vinnyogva fog röhögni, aki akárcsak futólag belecsippent ebbe a könyvbe -, hogy aztán kitapsolva, kimulatva, kimosolyogva magunkat, Micimackó gyanútlan jóhiszeműségével elraktározódjunk télire, hanem immár egy valóságos, újfajilag "hatalomátvett" végkifejlet lidérces jelen idejének vagyunk szereplői.
Felkérem az igen tisztelt olvasó utastársaimat, hogy a további érvényes együtt haladás érdekében tépjék le arcukról az elsötétítő maszkot!
Parti Nagy Lajos még ennél is többet tesz értünk, ő ugyanis még vezéráldozatra is képes tételének bizonyítására. Pontosabban magát a szerzőt - tehát saját magát, mint önmaga teremtményét - áldozza be, mikor a faji hadoválók székházában hagyja testét kísérleti célokra, hogy az új-régi űberfaj képviselői beműthessenek neki ezt-azt: például szárnyakat, ami hát - lássuk be - egyáltalán nem lekicsinylendő, sőt mindannyiunk számára határtalanul lelkesítő kilátás és körülmény. A kérdés persze minden korokban az volt és az lesz, hogy milyen áron kaphatunk mi és a szerző szárnyakat? A recept a régi, a forgatókönyv álruhája új:
Felejtkezz el a szalonképességedről, sőt bélyegezd csökevénynek, mely akadályoz az "erő megragadásában, melynek mindenkori direkt következménye a megragadás ereje." Aztán állj neki lekoppintani a körülötted hadoválók faji hadoválását, és amikor már kellően megszoktad a fordulatokat, ígérd meg magadnak, hogy "mostantól fogva azt is fogod gondolni, amit mondasz"...
A Parti Nagy Lajos teremtette én-hős is ezt teszi, hogy beválthassa minden korok szerzőinek horrorját: 1. hogy a teremtmény leváljon - és teljességgel függetlenedjen - teremtőjéről/től (lásd: az emberiség istenről), 2. hogy a mértéket és szemérmet nem ismerő faji hadoválás szabadjára eresztett mámorában a függetlenedett ÉN egyik kifejlett példánya eljöjjön értünk, és minimum bezúzzon, bedaráljon, befaljon minket, bár előtte nagy valószínűséggel még el fog játszatni velünk egy-két mobiltelefonos, látványtervezett, lincselős tömegjelenetet az aftershave-színű ég alatt, a fekete inges őrző-védőkkel benépesített amfiteátrumában.
Ha viszont szerencsénk van, minden cécó és ragozás nélkül a liftaknában végezzük, sőt egy fejbegolyó is jár a nyerteseknek. A kevésbé szerencsés változatban csak elgázosítanak minket. Különösen akkor van erre jó esélyünk, ha a vezér hatalomra juttatóinak első körébe tartozunk, hiszen köztudomású, hogy az első kör mindig szeret mindenféle nyimvedt-nyamvadt számlát benyújtani, praktikus ezt nem kivárni.
Parti Nagy Lajos könyve földi, légi és virtuális irányítóközpont, mely segít figyelmünket az új ezredforduló akut problémáira összpontosítani, a génsebészettől a behódolástanig. Hogy jobban csússzon a horror, szerzőnk mindezt olyan vadonatúj nyelvi humorral műveli, melynek nincsenek előzményei irodalmunkban. Ma, amikor családtagjaink, barátaink, egykori iskolatársaink és (fájdalmas dolog ezt leírnom) egykor hőn szeretett és tisztelt tanáraink közül egyre többen kezdenek aláevezni, aláhinni, aláönigazolni magukat, és milliméterről milliméterre szinte a maguk számára is észrevehetetlenül átprogramozni magukat az "új" Nagy Faji viselkedési és köznyelvi szótárba, másképpen szólva e szótár követelményeihez igazítják túlélési elképzeléseiket, NOS, ebben a helyzetben kérve kérlek benneteket, tisztelt olvasók, hogy vigyázó szemetek a Hősöm terére vessétek...
Forgács Zsuzsa
