A szerkesztő már az előszóban nem kis öniróniával jelzi: ez a kötet sem jöhetett volna létre, ha nem sikerül bekapcsolódni egy standard nemzetközi kutatási programba, mely éppen a nyugati kultúra transzferjét és transzlációját vette górcső alá. A Peter L. Berger által felvázolt eredeti, vázlatos modell, amelyben a globális kultúra négy arcáról beszél, menet közben nagy- mértékben fellazult, átalakult: a kutatók e négy arc helyett a kulturális transzfer szinte áttekinthetetlenül sok csatornáját érzékelték.
Ide nekünk
A keretek fellazulása és a pontos definíciók lehetetlensége már magában is megszüli azt az egészséges iróniát, mely örvendetes módon átjárja s ezáltal módfelett szórakoztatóvá teszi a kötet valamennyi tanulmányát. Már Szilágyi Ákos nyitó tanulmánya (Két globalizáció Magyarországon) is meglepi az olvasót témafelvetésével: a globalizáció két útjáról ír, így megkülönbözteti a szovjet típusú előglobalizációt mint alternatív modernizációs modellt. A szovjet típusú modernizáció két szakasza között is éles különbséget tesz: az első, ideologikus szakaszban eszmei javakkal próbálják pótolni a hiányzó anyagiakat, a második, fogyasztói szakaszban pedig a jóléti, fogyasztói társadalmat szimulálják - ismert hatékonysággal. Szilágyi módfelett érdekes meglátásokat fogalmaz meg mindannyiunk egykori rémálmával, az általa kötelező orosznak nevezett nyelvváltozattal kapcsolatban is: ez a nyelv Szilágyi szellemes bonmot-ja szerint bizonyos értelemben a szovjet ideológia latinja volt: azaz holt nyelv. Kovács Éva (lapunk külső munkatársa) a taszári amerikai jelenlétet veszi vizsgálódása tárgyául - ezen belül is a kolonizációs diskurzus megjelenését az így létrejött (változatos szinteken megvalósuló, de a gyarmati logikát soha nem nélkülöző) amerikai-magyar közeli kapcsolatokban. Különösen tanulságos a kolonizációs diskurzus alapján felépülő munkahelyi konfliktus és a honi sajtóban megjelent interpretációja. Az együttélés egy másik eleven formájának, a kínaiak magyarországi jelenlétének szentelte tanulmányát Nyíri Pál: szerinte gyakorlatilag párhuzamos globalizáció zajlik a szemünk előtt, melynek aktorai a gyorsan, ám sajátosan modernizálódó Kína s az ezt reprezentáló kínai diaszpóra. Hallatlanul izgalmas e tanulmány függeléke is, amely azt mutatja be, miként lát minket a másik kultúra képviselője, s milyen tanácsokkal látna el minket a zökkenőmentesebb együttélés érdekében.
A nyugati kulturális minták térhódítása meglehetősen váltakozó sikerrel zajlik: voltak kudarcos sztorik (ilyenről tudósít például Acsády Judit a Kellett nekünk feminizmus című írásában), vagy éppen ellenkezőleg, sajátos sikertörténetek - erre példa az evangéliumi protestantizmus honi diadalmenete, melyet Kamarás István elsősorban a Hit Gyülekezete példáján szemléltet - e közösségben, s talán ez az egyik legsajátosabban kelet-közép-európai specifikum, kibogozhatatlanul keverednek össze a konzervatív, keresztény értékek a pragmatikus és liberális világiakkal, a fundamentalista Biblia-értelmezés a kellemesen eksztatikus hangulattal.
Igen a sárga köves útra
A nyugatosodás története sokszor a visszatalálásról szól, ez pedig hosszú, buktatókkal teli folyamat: jóval 1989 előtt kezdődik, s persze még máig sem ért teljesen véget. Tipikus példája ennek a kelet-európai közgazdászok (és a közgazdasági oktatás) lassú leszakadása a polgazdos, ideologikus és terméketlen kvázitudományról s részleges visszatalálása a mainstream nyugati (neoklasszikus?) közgazdaságtan kebelére. Mint Kovács János Mátyás tanulmányából (Vissza a fősodorba) is kiderül, az átmenet korántsem egyszerű, mint ahogy az sem, hogy visz-e valamit magával a magyar közgazdaságtan a közösbe, s persze azt sem tudhatjuk, hogy meddig élnek azon vélekedések, melyek a nyugati közgazdaságtan vélt diadalútját is a gyarmatosító diskurzus révén vélik leírhatatónak - eközben a szerző maga inkább a hibridizáció fogalmát tartja a legalkalmasabbnak arra, hogy megjelenítse a nyugati tudományos minták keleti befogadásának váltakozó sikerrel zajló történetét.
Kellő terjedelem híján nincs módunk rá, hogy a kötet valamennyi tanulmányát méltassuk, annyit azonban megérdemel a Globus-kör néven működő csapat, hogy megörökítsük a még nem említett munkákat: Melegh Attila a Kelet-Nyugat modernizációs lejtőről, Medgyes Péter az angol nyelv hódító útjáról, Haraszti Miklós a részlegesen átalakult magyar médiáról, Reszkető Petra és Váradi Balázs a tudományos címek mai, alig áttekinthető rendszeréről, Sík Endre a kapcsolati tőke működéséről, Zentai Violetta a Soros Alapítványról, Dalos György pedig a ´99-es frankfurti könyvvásárról közöl egyaránt figyelemre méltó elemzést - s akkor még nem is említettük a szerkesztő módfelett élvezetes zárótanulmányát. A zárva várt Nyugat bízvást haszonnal forgatható azok számára, akik csak egy kicsit is érdeklődnek a kultúrák kölcsönhatása (úgy általában) s konkrétan Magyarország utóbbi évtizedekben leírt modernizációs pályája iránt - ráadásul az okulás mellett még jól is fognak szórakozni, elvégre a szövegek minőségét nem érheti panasz.
Barotányi Zoltán
2000/Sík Kiadó, Budapest, 2002, 553 oldal, 3400 Ft
