Lemez: A nagy vizeken túl (Anima Sound System: Aquanistan)

szerző
- minek -
publikálva
2003/16. (04. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Némi hányattatás (kiadócsere, miegymás) után végre megjelent az Anima Sound System legújabb sorlemeze - az Aquanistan-ról már első tapintás alapján is jó benyomásokat szerezhet a hallgató: a csomagolás, a design szellemes, s csak ezután kerül a diszk a lejátszóegységbe, zene az agyba, toll a fülbe. A legkevesebb, ami az Aquanistanról elmondható (s ebből a szempontból az Anima egész működése alatt konzekvens volt), a nagyfokú eklekticizmus, úgy a hatásokat, mint a felvonultatott (kortárs elektronikus tánczenei) stílusokat tekintve. Találunk itt lassabbat, gyorsabbat, meditatívat, szerelmest és pörgős táncolóst, mindez hol politizáló, hol banális, hol elúszós szövegekkel - abból is akad magyar és angol egyaránt. Lehet, hogy túl sok minden került hirtelen az étlapra, annyi biztos, hogy a menü színvonala korántsem egyenletes (viszont végig jól szól - hála a stúdiószemélyzetnek), de azért ne aggódjunk, a tizennégy szerzemény között találni jó néhány módfelett szórakoztató itemet is. A recenzens figyelmét leginkább a Németh Judit vokalista által előadott magyar nyelvű easy listening dalocskák ragadták meg: finom, könnyed zenék, melyek csak úgy egyszerűen beúsznak a fejbe, míg a verzák a naiv békeharcos hangulattól (lásd a Dreadzone legendás Little Britainjét idéző Csinálj gyereket!) a rejtelmes suttogásig, a Pale Saints-zsánerű retro hetvenes pszichedéliától (Vigyél el, Legyen így, Esődal) az amcsi stílusú feminin gitárpopig (A világot már körbejártam) igen széles skálát bírnak felölelni. Egy másik, markáns vonulatot adnak a lassabb vagy éppen középtempós agitkák (finom mintákkal, szitárhanggal, miegyébbel körbetapasztott breakbeatek, nem túl izgalmas, ámde olykor harcos, mozgalmár indíttatású angol szövegekkel körítve), köztük olyan kis bagatellek, mint a legifjabb Prieger (Panna) hangjára épülő Back To The Future vagy a Fume Is The Way című kis kedves műdarab. A lemez vége felé azután ott sorakoznak az igazi táncos darabok: a Verbal Catapult című ragga-break, a From The 2 The Z, amelynek klasszikus jungle ritmusára garantáltan beindul a tömeg, no meg a záró Muezzin in Party, melyben a vad pörgés végül elcsendesül, s a gépdobokat felváltja a sejtelmes elektronikus puttyogás és a meditatív tablahang.

Némi hányattatás (kiadócsere, miegymás) után végre megjelent az Anima Sound System legújabb sorlemeze - az Aquanistan-ról már első tapintás alapján is jó benyomásokat szerezhet a hallgató: a csomagolás, a design szellemes, s csak ezután kerül a diszk a lejátszóegységbe, zene az agyba, toll a fülbe. A legkevesebb, ami az Aquanistanról elmondható (s ebből a szempontból az Anima egész működése alatt konzekvens volt), a nagyfokú eklekticizmus, úgy a hatásokat, mint a felvonultatott (kortárs elektronikus tánczenei) stílusokat tekintve. Találunk itt lassabbat, gyorsabbat, meditatívat, szerelmest és pörgős táncolóst, mindez hol politizáló, hol banális, hol elúszós szövegekkel - abból is akad magyar és angol egyaránt. Lehet, hogy túl sok minden került hirtelen az étlapra, annyi biztos, hogy a menü színvonala korántsem egyenletes (viszont végig jól szól - hála a stúdiószemélyzetnek), de azért ne aggódjunk, a tizennégy szerzemény között találni jó néhány módfelett szórakoztató itemet is. A recenzens figyelmét leginkább a Németh Judit vokalista által előadott magyar nyelvű easy listening dalocskák ragadták meg: finom, könnyed zenék, melyek csak úgy egyszerűen beúsznak a fejbe, míg a verzák a naiv békeharcos hangulattól (lásd a Dreadzone legendás Little Britainjét idéző Csinálj gyereket!) a rejtelmes suttogásig, a Pale Saints-zsánerű retro hetvenes pszichedéliától (Vigyél el, Legyen így, Esődal) az amcsi stílusú feminin gitárpopig (A világot már körbejártam) igen széles skálát bírnak felölelni. Egy másik, markáns vonulatot adnak a lassabb vagy éppen középtempós agitkák (finom mintákkal, szitárhanggal, miegyébbel körbetapasztott breakbeatek, nem túl izgalmas, ámde olykor harcos, mozgalmár indíttatású angol szövegekkel körítve), köztük olyan kis bagatellek, mint a legifjabb Prieger (Panna) hangjára épülő Back To The Future vagy a Fume Is The Way című kis kedves műdarab. A lemez vége felé azután ott sorakoznak az igazi táncos darabok: a Verbal Catapult című ragga-break, a From The 2 The Z, amelynek klasszikus jungle ritmusára garantáltan beindul a tömeg, no meg a záró Muezzin in Party, melyben a vad pörgés végül elcsendesül, s a gépdobokat felváltja a sejtelmes elektronikus puttyogás és a meditatív tablahang.

A közreműködők közül külön kiemelést érdemel a szitáros Tóth Szabolcs, a Szabó Quartett vonósai, no és a bőgős Flór Noémi - ők mindannyian sokat tettek azért, hogy a lemez hangzása végig izgalmas maradjon. Összességében elmondható, hogy az Aquanistan nagyobbrészt megérdemli a hallgató figyelmét, hiszen bőven találni rajta emlékezetes mozzanatokat, s mint tudjuk, fajtánk zömmel úgyis csak a szépre emlékezik.

- minek -

EMI, 2003

szerző
- minek -
publikálva
2003/16. (04. 17.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...