Színház: "Véreb a véremből" (Jevgenyij Svarc: A sárkány)

  • Csáki Judit
  • 2003. április 17.

Zene

A szörny nyilván maga Hitler volt 1943-ban, amikor Svarc megírta a darabot, melyet először csak a hatvanas évek legelején mutattak be, és utána is főként mesejátékként játszottak, azért ott lapul benne az a bizonyos rezignált tanulság. Az örök érvényű.

A szörny nyilván maga Hitler volt 1943-ban, amikor Svarc megírta a darabot, melyet először csak a hatvanas évek legelején mutattak be, és utána is főként mesejátékként játszottak, azért ott lapul benne az a bizonyos rezignált tanulság. Az örök érvényű.Ezért is rejtély, miért nem került elő újra meg újra ez a parabolaszerű opus, ez a végtelenül transzparens történet; hiszen sárkányok mindig voltak és vannak, legutóbb, alig néhány napja is ledöntötték az egyiknek a szobrát, nézte az egész világ élőben, amiként azt is, hogyan nyomul az egyetlen és mindenható sárkány fölébe és helyébe maga a sárkányság, ami, mint tudjuk a történelemből és látjuk a CNN-en, bennünk lakik.

A Madách Kamara az új bemutatóra szóló meghívón középre fogalmaz: "A sárkány nem gyerekdarab. De alkalmas arra, hogy a színházszerető szülők egy este felállítsák gyerekeiket a televízió vagy a számítógép képernyője elől, és elhozzák őket a színházba." Mácsai Pál rendezése is középre fogalmaz, már a szereposztással is: a darab központi szerepét, a korrupt polgármestert, aki előbb híven szolgálja a sárkányt, aztán rafinált cinizmussal kisajátítja a sárkányölő szerepét, majd pedig joviális rutinnal maga lép az üres helyre, a sárkány alakú lyukba, Gálvölgyi János játssza.

Szórakoztató az előadás - és ez nem olyan egyszerű ügylet. Szórakoztató előadást produkálni a Madách Kamarában duplán kockázatos, amiként a Molnár-darab is utalt már rá; muszáj ugyanis vállalni a helynek az ő szellemét, de úgy, hogy mégiscsak markánsan szakítva van vele. Parti Nagy Lajos szövege, amely a szokásos nyelvi játékokon -

"deviáns, izgágáns, mitugráns"

- felül ezúttal szemtelen idézethalmazt is felölel - "itt ringott bölcsőnk, itt nevelt anyánk", "lángolj fel a lelkünkben..." -, voltaképpen pontosan kijelöli ennek a szórakoztatásnak a sávját: a kínunkban röhögés és az összekacsintós kacagás között.

És Gálvölgyi, akinek a színészetére természetszerűen ránehezedik a médiaszemélyiség (nyilván az utolsó pillanatok közelében vagyunk, amikor utóbbit az előbbi érdekében abba kéne hagyni, de hát az a dolog amúgy is kifújóban már), gesztikusan is tudja mindezt, nemcsak akkor, amikor teáskannát meg szamovárt formáz (az a teáskannaszerű tartás a röhögtetésen túl pokolian szánalmas is ám!), hanem amikor a darab vége felé némán ismét tartást és pofát vált, pördül egyet azon a bizonyos damaszkuszi úton, szava sincsen rá, csak ez a gesztusa, ezért - sajnálom nagyon - senki, de senki nem kapta el ezt a pillanatot rajtam kívül, pedig érdemes lett volna.

Füzér Anni jelmezei tetszettek, de a díszlettől ezúttal nem voltam elragadtatva. A fehér lakókonyha úgy puritán tér, hogy még a puritánságát sem közli, a második felvonás lépcsősora a Mi újság, múlt század?-ban funkcionálisabbnak tűnt, a harmadik felvonásbeli oszlopcsarnok meg fölöslegesnek. De kellékszinten

vannak jó ötletek

- a Sárkány viharzó dührohama után elfeketedik az esküvői csokor.

Lancelotból Láncz L. Ottó lett, de Horváth Virgil alakításában őrzi rejtélyes, majdhogynem népmesei hős jellegét - és, hála istennek, nem jön vissza a végén (mert eredetileg ez a happy vége van Svarc darabjának), itt csak annyi történik, hogy a nép, az istenadta ismét fordul egyet, a pótsárkányt is letaszítja a trónról, és legfölülre kerül Elza és levéltáros apukája, akik a kezdet kezdetén az egy - két - igaz ember voltak. De ki tudja, mi lesz belőlük is a hatalom bűvöletében? Ez is benne van Mácsai rendezésében, az egyenlő - vagy majdnem - távolságtartás.

Járó Zsuzsa játssza Elzát; nem valami hálás szerep, mert különböző fázisait a színésznek nincs módja összekötni. Először elvakultan engedelmes, aztán lángolóan szerelmes (Láncz L. Ottóba; és közben mintegy kinyílt a szeme), végül öntudatos és elszánt. Debreczeny Csaba a polgármester fia - és az alma ezúttal még a fáról sem esett le, nemhogy...

"Véreb a véremből", mondja az apuka. De Debreczeny játéka meglehetősen monoton, színtelen - pedig a figura modelljei ott grasszálnak a Belvárosban. Jó viszont - főleg az elején - Újvári Zoltán ember alakú sárkánya; amikor lánykérőbe jön - ami amúgy puszta formalitás, hisz a szűzre joga van -, elegáns úriember, és csak a sárkányüvöltés után lesz egy csapásra maffiózó, hogy rögvest kilátszik a foga fehérje. Aztán kifejezetten mulatságos, amikor a lenyisszantott fejek hatalmasra kivetítve agonizálnak a lépcsőn.

Van egy látszólagos ziccerszerep: Ludmilla, a macska. Aki beszél. Ja, és kan - ez az ő bánata, meg a neve, így együtt. Máthé Zsolt ruganyosan szökell, nemcsak fizikailag, hanem amúgy színészileg is; megérdemli, hogy a végén neki jusson a sátáni röhögés. Egy macskának.

És ott a nép: a három nőt - Juhász Rózát, Antal Olgát, Fazekas Zsuzsát, Mácsai valahai osztálytársait - ezer éve nem láttam már; a férfiakat - Némethy Ferencet, Kolos Istvánt, Dömötör Andrást - szoktam látni, de közülük Némethy Ferencet már nem fogom soha többé. Micsoda képtelenség, ott szolgált a színpadon a minap, én tíz nappal a halála előtt láttam, rajongott, mint nép, gyűlölt, mint nép, ő volt az örök nép, pfujolt és éljenzett, most meg tessék.

Hihetetlen. A színésznek mostantól a meghalás meg van tiltva.

Csáki Judit

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.