Könyv: Mundus pictus (Körkép a középkorról)

  • Halasi Zoltán
  • 2003. április 10.

Zene

Aközépkor eleje-vége többféleképpen kijelölhető. Ha a keresztény spiritualitást vesszük mércének, és azt vizsgáljuk, hogy a képzőművészetben hol válik le az új hit az antikvitásról, akkor a középkor kezdőpontjának a katakombák festészete kínálkozik: például az a III. századi Ádám és Éva ábrázolás, amely szemérmére helyezett két kézzel, Éva mellett és a fa alatt egy-egy kígyóval mutatja az első - mélységesen szégyenkező - emberpárt. 1200 évvel később, amikor a hívek a Van Eyck fivérek csodálatos genti szárnyas oltárán, ezen az enciklopédikus igénnyel készült középkori keresztény világ-képen meglátták az életnagyságú meztelen Ádámot és Évát, akik a lelkifurdalás legcsekélyebb jele nélkül néztek le rájuk a nyitott oltár két szélső szárnyáról, önmagukra és egymásra ismertek bennük. Kígyó sehol, az ember felszabadult a rá nehezedő bűnösség átka alól. Valahol itt, 1430 táján ér véget a középkor, a fiatalabbik fivér, Jan van Eyck közreműködésével, különösen az ő későbbi portréiban. Ekkor válik az ember elfogulatlan megfigyelés és nem elfogult ideologizálás tárgyává. De ugyanilyen joggal említhetnénk a középkor záróköveként és az új kor kezdőpontjaként a kortárs firenzei Donatello portrészobrait. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az egyénítésnek az a szabadsága, ami a római művészetben egyszer már természetes volt, több mint ezer évig nem volt fontos vagy nem volt lehetséges. A középkor kereszténysége Istenre vonatkoztatta az embert, a lelkét a Szentlélekre és az egyházra bízta, a bűnös testet pedig másodrangúnak, rosszabb esetben börtönnek tekintette.
Aközépkor eleje-vége többféleképpen kijelölhető. Ha a keresztény spiritualitást vesszük mércének, és azt vizsgáljuk, hogy a képzőművészetben hol válik le az új hit az antikvitásról, akkor a középkor kezdőpontjának a katakombák festészete kínálkozik: például az a III. századi Ádám és Éva ábrázolás, amely szemérmére helyezett két kézzel, Éva mellett és a fa alatt egy-egy kígyóval mutatja az első - mélységesen szégyenkező - emberpárt. 1200 évvel később, amikor a hívek a Van Eyck fivérek csodálatos genti szárnyas oltárán, ezen az enciklopédikus igénnyel készült középkori keresztény világ-képen meglátták az életnagyságú meztelen Ádámot és Évát, akik a lelkifurdalás legcsekélyebb jele nélkül néztek le rájuk a nyitott oltár két szélső szárnyáról, önmagukra és egymásra ismertek bennük. Kígyó sehol, az ember felszabadult a rá nehezedő bűnösség átka alól. Valahol itt, 1430 táján ér véget a középkor, a fiatalabbik fivér, Jan van Eyck közreműködésével, különösen az ő későbbi portréiban. Ekkor válik az ember elfogulatlan megfigyelés és nem elfogult ideologizálás tárgyává. De ugyanilyen joggal említhetnénk a középkor záróköveként és az új kor kezdőpontjaként a kortárs firenzei Donatello portrészobrait. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az egyénítésnek az a szabadsága, ami a római művészetben egyszer már természetes volt, több mint ezer évig nem volt fontos vagy nem volt lehetséges. A középkor kereszténysége Istenre vonatkoztatta az embert, a lelkét a Szentlélekre és az egyházra bízta, a bűnös testet pedig másodrangúnak, rosszabb esetben börtönnek tekintette.

Csak hát az ideológia üvegburája alatt is zajlott az élet.

Még akkor is, ha úgy hitték, a vasár- és ünnepnapon fogant gyermekre Isten büntetése vár, mert ily napokon az egyház tiltotta a nemi életet. Még akkor is, ha az, akire gyilkosság gyanúja vetült, nyolc, fehéren izzó ekevason mehetett végig, bízva abban, hogy Isten nem hagyja érvényesülni talpa bőrén a természet törvényeit. Mert élni a középkori ember, bár tudta: ha az ellenség beveszi a városát, mindenkit lemészárol, "aki csak a falra tud pisálni", a maradék megy rabszolgának. Mert szülni a középkori anya, pedig előfordult, hogy mikor fogságba esett, fia habozott eladni kedvenc hátaslovát, pedig annak árán kiválthatta volna őt, s mire elszánta magát a lóbolond fiú, addigra az anyát lekaszabolták. És férjhez adták a középkori leányt, noha például nem egy férj szemében nagyobb becsben állt a lábasjószág, mint az ő hites felesége. Persze megtehette az asszony, hogy vajákoláshoz folyamodik: mézzel keni meg magát, gabonában hempergőzik, a testéről lecsipegetett magokból lisztet őröltet, s az abból sütött kenyérrel elnyeri ura szerelmi megbecsülését. Ám ha rosszabbra fordult a viszonyuk, és bekövetkezett az, amit egy ideig csak úgy emlegetnek Európa nyugati térségein, hogy "válás Karoling módra", vagyis feleséggyilkosság lesz a házasságból, akkor már csak az elpusztult asszony lelki üdvéért mondott ima segíthetett. Ha pedig valaki, megelégelvén atyafiságát, el akart szakadni nemzetségétől, az sem ment ripsz-ropsz, hanem gyűlést kellett egybehívni, ott aztán a jó rokonok színe előtt négy égerfa vesszőt törni ketté a feje fölött, azokat négyfelé szórni, majd nyilvánosan lemondani esküsegítségről, örökösödésről.

Érdekes, hogy annak a gyönyörű könyvnek a lapjain, amely nemrégiben jelent meg Körkép a középkorról címen, az életnek emez árnyékosabb, kegyetlenebb oldala mintha elbújt volna a nap sugaraiban fürdő életrészletek mögött. A nagyalakú könyv

pazar bőségben

ontja a szebbnél szebb képeket több mint 300 oldalon keresztül. Tudós angol professzor lebilincselő bevezetést írt hozzá arról, hogy a középkorfelfogás miként változott a felvilágosodásra reakcióként jelentkező romantika kora óta napjainkig. Szemlélete meglepően tárgyilagos, későbbi ismertető szövegei is egytől egyig tárgy- és szakszerűek. A magyar szövegre ráfért volna még egy kis szöveggondozás. De a tematikusan összeállított fejezetek képanyagáról csak szuperlatívuszokban lehet szólni. A szerkesztő avatott kézzel válogatott, jól emelte ki a részleteket, érdeklődésünket folyamatosan fenntartja az illusztrációk végtelen változatosságával, tartalmasságával. Könyve át tudja adni azt, ami egyik legfőbb jellegzetessége a középkornak, hogy a világot képekben látta és láttatta, hogy egyetemes jelrendszert alakított ki. Olykor éppen a jel naturalizmusa hökkent meg: Szent Gergely miséje közben az oltáron életre kelő Megfeszített stigmáiból lövell a vér az úrasztali kehelybe, az úr szőlőpréséből pedig egyenesen

a hívők szájába

vastag piros sugárban. Máskor a hit bizarrériája ad okot meglepődésre: Szent Eduard hitvalló teteméhez oldalt kajütablakszerű nyílásokon be lehetett mászni a zarándokoknak! Vagy azon csodálkozunk, hogy a pokol mintha nem bírná az örökös szájeltátást: egy talpon meg egy tótágast álló szerecsen peckeli ki tűhegyes fogú állkapcsát. Másutt forgatható írópult késztet ámulatra, az írólapon átvetett, súlyokkal kifeszített zsinórok akadályozzák, hogy a könyv becsukódjon. Vagy bámuljuk az okos állatot: amíg a többi madár fejét a szárnya alá dugva alszik, a fél lábon őrt álló daru követ tart a karmai közt; ha elbóbiskolna, a kő leesik! De nézhetjük Nap és Hold alkimista-párviadalát, tanulmányozhatunk vizeletszíntesztet, megszámolhatjuk az erény hatszárnyú angyalának tollait (mindegyik egy-egy jó tulajdonságot jelöl), vizslathatjuk a kardhegyen kézen álló akrobatát, a hét szabad művészet különb-különbféle divatnak hódoló allegorikus nőalakjait és így tovább, csak győzzük a gyönyörködést az apróbb-nagyobb képcserepekben, egy hajdani "mundus pictus", a középkor helyben ülő utazóiként.

Halasi Zoltán

Magyar Könyvklub, 2002 (szerk.: Robert Bartlett), 336 oldal, 11 000 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.