Könyv: Nem lom bárd (Kazinczy Ferenc-Banga Ferenc- Szemethy Imre: Osszián énekei)

szerző
-jó -ló -
publikálva
1998/27. (07. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Beszéltünk már erről a könyvről, ám akkor (Képes könyv, MaNcs, ´98/24.) csak vizuális szempontból vizsgálva. A képek nézegetése után már a szöveget is elolvastuk, így végre a műegész kritikánk tárgya.

Beszéltünk már erről a könyvről, ám akkor (Képes könyv, MaNcs, ´98/24.) csak vizuális szempontból vizsgálva. A képek nézegetése után már a szöveget is elolvastuk, így végre a műegész kritikánk tárgya.

Kazinczyt kéne olvasni mindig, például Utazásait, semmi szövegkörnyezet és aktualitás, nyugi van, renyhe unalom. Továbbá a Képes Próza Tár köteteit, alig ismeretlen szerzők könyvtármélyi nyugodalmas munkáit, Taksony János: Veszedelmes dolog a boszorkányokat megbántani és még három történet; Bárótzi Sándor: A mostani Adeptus vagyis a szabadkőművesek valóságos titka. A mostani könyvet, Osszián énekeit is Banga Ferenc és Szemethy Imre illusztrálta, rajzolta újra. Nincs minden rendben Osszián körül, a középiskolából és az utószóíró, sorozatszerkesztő Buda Attilától tudható, az angolra fordító Macpherson eljárása kimerítette az olvasóközönség megtévesztését is, Kazinczy nem kertel, az Ossziánénak mondott költeményeket úgy tekintették, mint a Macpherson tulajdon munkáját, e fordítást pedig tekinthetjük Kazinczy (és Banga és Szemethy) tulajdon munkájának, németből dolgozott ugyanis, természetesen atyaistene, Goethe nyomán. Ráadásul nyomdába menet elveszett a kézirat, fordíthatta újra, kétszer írta meg tehát, ahogy jobb műveknél illik. Olvasni jó, ha az ember unja a kortárs ködös és homályos szövegeket, Jer Osszián, / Ködös, homályos énekeddel, hallgatni rá Arany. Olvasni csak úgy, nem figyelni a történetre, úgyis hamar elveszítjük a fonalat, ki kinek a, ki kit gyilkolt le, ki halt ki, kelták, morvák, csehszlovákok. Csak mondatokat olvassunk, vannak röhejesek, esetleg helyükön humoros hatású igékkel, az utószóíró biztos ilyenekre gondolt: A ravatal őszült barcsája hullatja vénhedett szakálát. ...A tettek mezején végig-futott az enyészet távolának kevély fija!. ...Maóna könyűkben jöve elő, görgette bánatos szemeit. Nekem a főnevek is gondot okoztak olykor, bár nem kell a nyelvújítás szótárát föllapozni, csak kiderül, mit is jelent a csiga (Vígan kerenge körülünk a csigák öröme... nyújtsátok a csigát - ezt olvasva meginogtam, tán kínzóeszköz, nem úgy van, kupa, kehely). Máshol Egy damasz rohana ki az erdőből, nem néztem utána, hiszen Láncsám átlikasztá oldalát, minek. A koránynak leblei pedig, gondolom, a hajnal szellői. De nem kell rejtvényt fejteni, rá lehet hagyatkozni a mondatokra, szépek. Terméből nem költ semmi füst, csendben álltanak a tölgyen a fák. Nem is értem, miért, tetszik. Az ő termében nem páráznak áldomások. Vagy: vizenyős hon, úgy ám.

Osszián énekei, vagyis két eposz, az elsőt (Kárthon) Szemethy Imre társszerzette, a másik (Berrathon) Kazinczy Banga Ferenc (továbbá Goethe János Farkas) munkája. Szemethy jelez, Banga illusztrál, Szemethy tragizál, Banga komizál, comics-zál, képregényt, vagyis hát képeposzt képmutogat, Szemethy sziklaszénrajzol.

Ideírom a Berrathon Foglatának foglalatát, hátha nem megy el az olvasó és a néző kedve, jó tudni, mi történt eddig, mielőtt jön a sorozat következő része. Tehát. Fion-ghal egyik Lochlini útjában igen barátságosan fogadtatott Lárthmor által, ki Berrathonban, e Lochlini király alatt uralkodott. ...Uthál, Lárthmornak fija, fellázada atyja ellen, ezt tömlöcbe rekesztette, s elfoglalta várát. Sznithjó, Lárthmornak ifjúkori barátja, hírt vive ezek felől Szelmába, s Fion-ghal kiküldé Ossziánt és Toskárt, hogy Lárthmort szabadítsák ki s Uthált büntessék meg... Osszián megveri az Uthál seregét, s magát levágja. Magam nem vágom le a könyvet, örülök, hogy Uthált megverték, magam a 199. számú, aláírt (Osszián és Kazinczy nem értek rá, másfelé bolygtak) példány boldog tulajdonosa vagyok, készült 1000 példányban, ebből 600 darab számozva és aláírva, ritkaság, a szép könyv.

Akinek nem jut, várja meg a sorozat következő darabját, éppily komoran mulatságos leend, ódonság, semmi aktualitás, Dugonics András: Szittyai történetek. Kíváncsian várom, mi lesz azután, hogy Uthált levágták.

-jó -ló -

ELTE Historia Litteraria, 1998, 156 oldal, 1200 Ft

szerző
-jó -ló -
publikálva
1998/27. (07. 02.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Terjeszkedik a magántőke
Jó üzlet az egészségügy
Uniós határvédelmi tervek
A kapukulcs őrzői
Interjúk
Somlyódy László, Mathias Énard
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...