Könyv: Radikális szabadság (Magyar anarchizmus, amerikai neoliberalizmus)

  • - seres -
  • 1999. február 18.

Zene

Magyar anarchizmus, amerikai neoliberalizmus

Könyv

"Állam nélkül egyszerûen annyit jelent: erõszakuralom nélkül" - Schmitt Jenõ Henrik tolsztojánus anarchista kezdte így egy cikkét 1894-ben, és valószínûleg ez lenne az egyetlen, amiben Schmitt-tel egyetértene a széles dolgozói tömegek által közutált chicagói közgazda, Milton Friedman, akinek, mondhatni, életcélja megszabadítani a társadalmat, a gazdaságot az állami/kormányzati befolyás alól. Friedman persze nem anarchista, libertariánus inkább, akárcsak a hazai pályán tévesen liberálisnak tartott Hayek, Nozick vagy von Mises, Murray Rothbard pedig anarcho-kapitalista volt. Tessék, legalább négyféle fogalom, kategória, és akkor még nem is beszéltünk a valóban konzervatív Ronald Reaganrõl, aki szerint "az állam nem oldja meg a problémákat, a probléma maga az állam". Helyben vagyunk.

Hazai pályán, a közismert történelmi koincidenciák miatt szabadelvû szempontból még az is nagy dolognak számít, hogy van liberalizmus: egypúpú, kétpúpú, sõt több. A liberalizmus azonban a közhiedelemmel szemben (ha egyszer a köz elkezd hiedelmezni, akkor nincs megállás) nem csökkentett hatáskörû, limitált, hanem erõs, de korrekt, igazságos jogállamot akar, amely szépen elkülönít hatalmi ágakat, szilárd a törvényes rendje, betartja a jobbkézszabályt, és nem avatkozik túlságosan az egyén életébe; szükséges jó. A libertariánusok ellenben szükséges rossznak, a bal- és jobboldali anarchisták egyenesen szükségtelen rossznak tartják a kormányzást és az államot, közös jellemzõjük, hogy radikálisabb szabadságkeresõk számára gondolkodási alternatívát kínálhatnak a konzervatív és szociálliberalizmushoz - nemcsak hazai pályán.

Bozóki András és Sükösd Miklós MaNcs közeli politológok most megjelent (még a pártállam idején szerkesztett, de kiadás elõtt letiltott) történeti antológiájából kiderül, hogy 1897-ben a tárgyalóterem éljenzett, amikor a lázítás vádjával sajtóperbe fogott Schmitt a bíróság elõtt közölte: "Ahhoz, hogy én az erõszakuralom, tehát az egész jogi rendszer alapjait erkölcsileg megtámadtam, semmi köze a törvénynek, mert abban a percben, amidõn az erkölcsi ítélet szentségébe avatkozni merészel, a törvény elejti a jognak jogarát, és az inkvizíció fáklyáját veszi kezébe." Akárcsak nyugati elvtársaik, a magyar anarchisták is morálisan érveltek egy immorális közegben, ahol a jog hadilábon állt az erkölccsel, és bûnözõknek tartott olyan embereket, akik naiv, utópista és - hatékonyság szempontjából - felesleges módon egy teljesen uralom nélküli társadalomban hittek. A balszélsõ keresztény Schmitt, az anarcho-kommunista Batthyány Ervin gróf, az exszocdem Szabó Ervin, a tanácsköztársaságban csalódott Krausz Károly, valamint a gyakorló elmebeteg Szittya Emil abban hittek, amit a legprecízebben egy Migray József nevû ember így fogalmazott meg: "Az anarchista világnézet (...) a mindenség életét az egyénben szemléli, kinek szellemi egyénisége mint a mindenség egy mûködési mozzanata nyilvánul. És ez az egyénnek valódi isteni szabadsága és méltósága." Ilyen is volt Magyarországon egyszer, bizony.

A magyar anarchizmus a mindenkori világtrendhez hasonlóan mélységesen baloldali, antikapitalista volt és van, az államhoz és az egyházhoz hasonlóan a kapitalizmust is rabszolgasági okként azonosította. Az anarcho-kapitalisták, a libertariánusok és a liberálisok azonban a szabad egyén politikai/szellemi szabadságát pont a magántulajdonra, az egyén gazdasági/vállalkozási, értsd: önmegvalósítási szabadságára alapozzák.

Magyarország nincs elkényeztetve libertariánus szellemiségû irodalommal, ha pedig nagy nehezen megjelenik egy Hayek, egy Friedman, az többnyire döcögõsen fordított, nehézkes nyelvezetû könyvek formájában történik. Némiképp oldja a helyzetet a chicagói neoliberális/monetáris mesternek és b. nejének most megjelent, napi érvelésre váltható praktikus eszmefuttatása, amely ugyan nem mérhetõ Hayek zseniális Út a szolgasághoz (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1991) címû alapmûvéhez, de azért ad egy képet arról, miért kell a magánszférának visszafoglalnia hatalmas területeket az állami bürokráciától. És ez nem lesz népszerû.

A magukat felvilágosultnak és racionálisnak tartó elit lapokban az elitesedést szapuló szoclib értelmiség soha nem hasonlít jobban a jobboldal barbár frakciójához, mint amikor az átkos neoliberalizmust mocskolja, uszít a globalizáció ellen, és lefasisztázza azt a Friedmant, akinek szabadelvû gazdasági tanácsai nélkül Chile ma is fasiszta diktatúra lenne. Friedman nem uralomnélküliségben utazik, csak utálja a közpénzen fenntartott, önmagát reprodukáló hatalmi bürokráciát, privatizálná a teljes szociális szférát, az egészségügyet és az oktatást - és ez az egyetemi tanszékekbe, alapítványokba és intézetekbe jól bebetonozott, szociálisan elérzékenyülõ értelmiség számára akkora tabutörés, hogy közönyükkel büntetik a könyv megjelenését (ha egyáltalán észrevették: a Magyar anarchizmus kötet jól fogy, Friedman ellenben kinn sincs a polcon. Komolyan!).

Nem véletlen, hogy a közbeszédben és a politikában nincs erkölcsi ereje az individualizmusnak, a szabad piacnak. Kisebb-nagyobb etatizmusok váltógazdálkodják egymást a parlamenti és a médiamocsárban, konszenzusos végcél a nem koraszülött jóléti állam. Pedig érdemes végigfutni Friedmannek és b. nejének gondolatán, hogy "ahol lehetõvé tették a szabad piac mûködését, ahol létezhetett valami, ami az esélyegyenlõséget megközelítette, ott az egyszerû ember olyan életszínvonalra tehetett szert, amilyenrõl azelõtt nem is álmodhatott". Ha már a nagyobb politikai szabadság nem érv a hazai kispályán.

- seres -

Magyar anarchizmus; szerkesztette Bozóki András és Sükösd Miklós; Balassi Kiadó, Budapest, 348 oldal, 1500 Ft

Milton és Rose Friedman: Választhatsz szabadon; Akadémiai Kiadó-MET Publishing Corp., Florida-Budapest, 350 oldal, 1456 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.