Könyv: Szeretem ezt az álmomat

  • Kovács Imre
  • 1996. június 27.

Zene

Kovács Imre

Megjelentek Víg Mihály versei és novellái, csak így, különösebb cím nélkül, film- és koncertfotók csíkmásolataival a borítón, narancsszínű alapon. Itt kellene befejezni az írást, mert aki tudja, hogy miről van szó, az szépen lemegy a könyvesboltba, megveszi, hazaviszi, aztán vagy elolvassa, vagy nem, de akár így, akár úgy cselekszik, csak csendben, visszafogottan teszi, amit tesz, mert ez nem egy hőbörgő, dühödt világ, ez a Víg Mihályé, hanem ilyen pöszmötölős, pepecselős, sallangmentes univerzum, novemberi szerelmekkel, élő kövekkel, jó adag depresszióval. Ezt a kijárási tilalmat nem oldja fel egy rendelet, ez végleges, aki bújt, bújt, aki nem, nem, nincs apelláta.

Általában gyanakodva forgatom az olyan könyvet, amelyben verset, dalszöveget, novellát, forgatókönyvet ömlesztve rak elém a szerző, itt azonban nincs zavar, semmi nyomasztó eklektika, minden műfajban ugyanazt a történetet viszi tovább Víg, ugyanazt az érzést cipeli, miközben dalból prózába vált, még csak nem is zökken az egész.

Próbáltam a dalszövegeket versként olvasni, de minduntalan odatolakodott a dallam, az a nem túl bonyolult, sötét harmónia, amit annak idején még csak nem is szerettem túlságosan, és lehet, hogy a jövőben sem fogom szeretni, csak épp a részemmé vált, mint annyi minden azokból a rohadt nyolcvanas évekből, hogy meghatározza cselekedeteimet, irányítsa gondolataimat olyan pillanatokban, amikor még csak eszembe se jut dudorászni, csak úgy zsigerből meglök erre vagy arra, én meg azt hiszem: én döntöttem.

Víg Mihály: Versek és novellák

Bahia Kiadó, 1996

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.