Könyv: Tovább egy utcával (Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca)

  • - salá -
  • 1998. április 23.

Zene

Midőn ezt írom, nagyszombat van, és a költészet napja, ez szép, soha ihletettebb nap a versolvasásra. - Verseskötetet tessék! - ismételgeti bátortalanul egy néni a Ferenciek terén az aluljáróban, nap mint nap, költészetnap, senki nem vesz, József Attila zokog a Cserépfalvi sátránál, hogyha nem kell senkinek, hát itt egy verseskötet, tessék.
Midőn ezt írom, nagyszombat van, és a költészet napja, ez szép, soha ihletettebb nap a versolvasásra. - Verseskötetet tessék! - ismételgeti bátortalanul egy néni a Ferenciek terén az aluljáróban, nap mint nap, költészetnap, senki nem vesz, József Attila zokog a Cserépfalvi sátránál, hogyha nem kell senkinek, hát itt egy verseskötet, tessék.

Rakovszky Zsuzsa nem siet, időz és nehezen áll tovább egy házzal, kötetei szép lassan követik egymást: Jóslatok és határidők (1981), Tovább egy házzal (1987), Fehér-fekete (1991), Hangok (1994), idén az Egyirányú utca.

Tudom én, mire számíthatok, az ember olvas, csak, a minap írtam ide a Sötétedés néhány sorát, most itt van, megint. Itt-ott szétszórva, mint őszi alom, leginkább a Holmiban (hogy - ismét - leírassék a lap neve, Radnóti Sándor szerk. úrnak szeretettel) tűntek föl e versek, már akkor is. Így, együtt, nagyszombati olvasmány, a föltámadás halovány reménye nélkül (ámbár: Úgy vegyül a leszálló éjszaka / a kezdet és reménység világos évszakával / mint a forró olaj nehéz szaga / az ázott kert üde, kesernyés fűszagával), a végén, a könyv végén leíratik: a végén ránctalan nemlét marad, / mintha sosem lett volna semmi sem. De várjunk még, nem ilyen egyszerű ez, a költő nem jajong és busong, csak sor-ol, vakon tapogatva, míg eljut e végső sorig. Addig? Halottak napja, az első ciklus címe, nagyszombat, a költészet halott napja, nap felhő mögött, lapozzunk. Még két ciklus a könyvben, a kissé mesterkélt Naptárlapok (merthogy nincs ilyen című vers) és Az időről. Tulajdonképpen nem is kelle(né)nek ciklusok, minden vers Egyről szól, az Egyről, az időről. A három ciklus (egy verscímmel: a Triptichon) ezt az egyetlent osztja, közelíti. A versek a ciklusokban fölcserélhetők, az Õszutó kerülhetett volna a Naptárlapokba, az Avarégetés, az Õszi alom és a Kísértetek a Halottak napja ciklusba, a Visszaút az időben Az időről versei közé. Mondom én. A szigorú szerkesztés, Rakovszky Zsuzsa egyik nagy erénye, magyarázhatja a ciklusos elrendezést: a halottak felől az évszak (az ősz) naptárlapjaiban gázolva eljutni az összegzésig, a beszédhez Az időről, mintha egy filozóf adta volna nagy műve címéül, nem véletlen. Itt jegyzetelem meg, a filozóf(ik)us költőnél jobban szeretem a költőt: néha - főleg a verszárlatban - kényszeresen összegez, fogalmilag fogalmaz, még ha képben is: Amikor a jövő vonzása már erőtlen, / mágnesként kezd el vonzani a kezdet. Az Õszi alom című verset túlírja három strófával, mint aki nem bírja abbahagyni, hogy eljusson a következtetésig: Mindennek célja van, vagy nincs célja semminek sem. Olykor sikerül a bravúr, megjelenik a gondolat, képbe ér az absztrakció: Mintha két nagy tenyér / préselné össze az élet spirálrugóját / addig, amíg egészen összeér // kezdet és vég. Vagy: Fönn végtelen teremben egy marék / rizsszem dereng fehéren, s ugyanitt: minden, ami szilárd és érthető / - szivacs a kád vizében - lebeg a képtelenben. Jut eszembe egy másik jeles kollegina, Tóth Krisztina legújabb kötetének (Az árnyékember) utolsó sora: Mióta folyik ez a képtelenség. A kép-telenség ritka levegőjében szerencsére gyönyörű képek keringnek, szállnak: A póló, amit a szél lefújt, / s most ott hever az orgonabokor tövében, / nem röppen vissza a kötélre újra. Költő érzékeltet így (filozófiai) közhelyet. E költőnek még a slágergyanús szerzemény is megbocsátható, ezúttal versindítás: De ami volt, az nem jön vissza többé / soha. Mert utána egyszer csak ott vagy / saját gyermekkorodban, épp vasárnap / dél van, most merik szét a húslevest, ismerős mindenkinek, költő szól a jó ebédhez.

De nem is ezt akartam mondani. Csak idézni, minél többet, például: "Csinos fiú voltam, a strandon kézen álltam, / asztalnál, ágyban a bőséges húst szerettem. / Az utolsó adag morfin kábulatában / még elértem a vécét, mielőtt összeestem..." Csak elmondani, hogy Rakovszky Zsuzsa (le kell írnom a keresztnevet is, valahogy így érzem, miért?!) mindent tud, ha ezt is: Bontott dió parányi / agyféltekéi a villanyfény-járta mézben, / az aszaltszilva szénszín múmiái // a zöldségesnél. Elmondani, hogy az elmondhatatlant, amire rágondolni se jó, a halál lakmározását milyen elegánsan írja le, elsimítva a förtelmet és rettenetet, mint halottas lepedőt. Leírni, hogy sok a remek mű, az Eldöntetlen kérdés pedig remekmű, úgy döntöttem. Nem hiába halogattam a könyv elolvasását, a nagyszombati sötétben e versek, megannyi fakó zseblámpafény és törött tükördarab, világítanak. Világ, itt a nap. Rosszkedvemben még azt is elhiszem, hogy feltámadunk.

Nehogy már ilyen szép véget érjünk, egy technikai megjegyzés. A kötetet Pintér József tervezte, irigylem immár a külalakot is. Kemény kötés, fekete (gyász)szalagokban az oldalszámok, szürke címek. A versszakok nem lógnak fönn a lap tetején, arányos minden, az utolsó vers után, páratlan oldal jön pedig, láss csodát, üres lap, csak aztán a Tartalom. Amely, mint tudjuk, magától a költészet napi ünnepelttől, forma.

- salá -

Magvető Kiadó, 1998, 56 oldal, 770 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.