A könyv főszereplőinek, Jake-nek, Chuckie-nek egyetlen esély adódik: a boldogság. Ám ehhez előbb ki kell lépni a bornírt vallásháborúból, és Recenzens szóhasználatában ez most annyit jelent, hogy a könyvnek híggá kell tennie a mélyír valóságot.
A könyv főszereplői mindent megtesznek érte. McLiam Wilson fölényes iróniával és történetfilozófiai mélabúval látja el őket, ez lehetővé teszi számukra, hogy teljes mértékben átéljék helyzetük abszurd nevetségességét. Így szól például Jake egyik kommentárja a vallási (?) ellentétekről: "A vicces az volt, hogy minden egykori markáns különbség már rég elhalványult, és ezek az emberek senkire sem hasonlítottak úgy, mint egymásra. [...] Különös módon a protestáns/katolikus nehézfiúk lankadatlan kitartással és élvezettel verték szarrá a katolikusokat/protestánsokat még akkor is, ha ezek a katolikusok/protestánsok már nem hittek Istenben, és formálisan elhagyták a hitüket. Talányos dilemma, hogy egy bigott vallásosnak mi kifogása lehet egy ateista ellen, aki egy másik vallásba született bele."
A regény elején a falakon feltűnik egy új hárombetűs rövidítés: OTG. Ez megdöbbenti Belfastot. Senki nem tudja, mit jelent, de éppen ezért mindenki - a kormány külön közleményben - megszállottan keresi a jelentését. A könyv végén Jake megtalálja a választ: "Eláruljam, mit jelent az OTG? Szinte mindent. Ez a lényege. [...] Ezért találták ki az OTG-t. Jelenthet bármit, amit csak akarnak. És jelentett is bármit, amit akartak." A rövidítés tehát valóságpótlék. És persze boldogságpótlék egyben.
Nem csoda, hogy ebből aztán elege van az épebb eszű embereknek. De milyen esélyekkel indulnak? Egyetlen esélyük a boldogság, vagy másként, egy Nobel-díjas magyar író szavait variálva: tudják, hogy útjuk végén, akár valami kikerülhetetlen csapda, ott leselkedik rájuk a boldogság.
Persze ezért meg kell dolgozni. Ez a munka a regény története.
Wilson az első mondatban leteszi a garast: "Minden sztori love story." A történet végére mindkét fiatalember megtalálja a maga foltját. Melankolikus zárlat: "Hat hónap múlva talán mind halottak leszünk. Nagy a világ, és elfér benne mindenféle befejezés, és akármennyi kezdet."
Noha egy kissé talán túlírt, egészében szép, igaz, remekül bonyolított, gondosan, ötletesen magyarított, különféle elbeszélői trükkökkel ízlésesen megrakott, virtuóz munka, egy jelentős tehetség okos teljesítménye. Hígsággal önti fel a mély írség világát, hogy e frivolitás révén mentse meg a maga számára. Igaza van.
- baz -
Fordította Kéri Rita; József Attila Kör, 2002, 360 oldal; 2100 Ft
