Lemez: Mélyen ihletett (Brad Mehldau: Largo)

publikálva
2002/51. (12. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Kitüntetett figyelemmel követtem végig Mehldau munkásságát. Az első lemezétől látszott, hogy zsenivel van dolgunk, aki pontosan öntötte formába heroinba áztatott metafizikus szomorúságát, miközben esszéket írt a német írók és filozófusok idevágó munkáiról. Elképzeltem, amint egy fiatalember az Ifjú Werther szenvedéseit olvassa egy füstös manhattani klub előterében, és arra gondoltam, hogy egy új generáció lépett színre a dzsesszben.

Kitüntetett figyelemmel követtem végig Mehldau munkásságát. Az első lemezétől látszott, hogy zsenivel van dolgunk, aki pontosan öntötte formába heroinba áztatott metafizikus szomorúságát, miközben esszéket írt a német írók és filozófusok idevágó munkáiról. Elképzeltem, amint egy fiatalember az Ifjú Werther szenvedéseit olvassa egy füstös manhattani klub előterében, és arra gondoltam, hogy egy új generáció lépett színre a dzsesszben.

Az első három - The Art Of The Trio néven megjelent - albuma egyszerűen tökéletes. Klasszikus dzsessztrió, zongora, bőgő, dob; Bill Evans negyven évvel később, a Beatlesen felnőtt nemzedék szemszögéből. Hanem a további lemezeken önismétlés és némi elbizonytalanodás volt tapasztalható - főleg a zene ritmikai alapjaiban -, ami már jelezte, hogy előbb-utóbb váltani kell.

A Largo című új album az eddigiekhez képest több irányba mozdul. Masszív ritmusalapok kerültek a meditatív kamarazene alá - fölé, ha tetszik -, amit egyszerre akár több dobos is szolgál. A klasszicizáló hangszerelés szigorú minimalizmusát oboák, fuvolák, fagottok, klarinétok, illetve kürtök és pozaunok oldják finom akkordokkal, s egyben bővítve azokat a harmóniai lehetőségeket, melyeket a zeneszerző Mehldau maximálisan ki is használ. Decens hangminták és gitáreffektek formájában az elektronika is felbukkan, sőt, Mehldau olykor a zongora hangját is tranzisztorokon engedi át.

Az új társak ugyancsak inspirálják a zenészeket - kivált a dobos Matt Chamberlaint, aki egy számon belül képes eljutni a primitív ritmusoktól a teljes őrületig. Mehldau, ez a klasszikus iskolázottságú zongorista pedig vibrafonon is bemutatkozik két darabban, nem is akárhogy.

Az új elemek ugyanakkor nem változtatták meg a Mehldau-zenék karakterét, csak feszesebbé, gazdagabbá tették. Ezen a mélyen ihletett, különös szerkesztésű albumon finoman keveredik az érzelgősség a keményen kiütött ritmusokkal, a csillogás az elborulással, a koncepció az invencióval. Változatos, mégis egynemű, hipnotikus hatású anyag született, és nagyon izgató, hogy merre vezet tovább.

Nálam a Largo az év lemeze; semmilyen trendhez nem kapcsolódik, mégis nagyon aktuális.

Czabán György Galagonya

Warner, 2002

publikálva
2002/51. (12. 19.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...