Könyv: Végelszámolás (Oravecz Imre: A megfelelő nap)

  • Keresztury Tibor
  • 2002. július 4.

Zene

"Verseimmel mindig szemben úszom az árral, / semmi küldetéstudat, útmutatás, lángolás, / vagy posztmodern mutatvány, viccesség, csavar, / földhözragadt, komor vagyok és érzelmes, / és folyton panaszkodom, / eszközeim pedig költőietlenek, / ha vannak egyáltalán eszközeim, / kritikusaim nem tudnak velem igazán mit kezdeni, / olvasóimhoz nem jutok el" - mondja meg őszintén az új kötetben Oravecz Imre (Irodalom). Én meg azt mondom, hogy igen: a két utolsó sort leszámítva körülbelül így fest a dolog. Bármilyen flottul is passzolna azonban az új költői korszak egylényegű, zárt énképéhez a meg nem értettség sérelemmítosza, ez sajnálatos módon tényszerűen nem igaz. Nem csak azért, mert az életműről kisebb könyvtárnyi tanulmány, kritikai elemzés, valamint egy kiváló monográfia született, hanem mert a szerző - legalábbis a Halászóember óta - olyan széles olvasói körben tekinthető népszerűnek, amilyenről
"Verseimmel mindig szemben úszom az árral, / semmi küldetéstudat, útmutatás, lángolás, / vagy posztmodern mutatvány, viccesség, csavar, / földhözragadt, komor vagyok és érzelmes, / és folyton panaszkodom, / eszközeim pedig költőietlenek, / ha vannak egyáltalán eszközeim, / kritikusaim nem tudnak velem igazán mit kezdeni, / olvasóimhoz nem jutok el" - mondja meg őszintén az új kötetben Oravecz Imre (Irodalom). Én meg azt mondom, hogy igen: a két utolsó sort leszámítva körülbelül így fest a dolog. Bármilyen flottul is passzolna azonban az új költői korszak egylényegű, zárt énképéhez a meg nem értettség sérelemmítosza, ez sajnálatos módon tényszerűen nem igaz. Nem csak azért, mert az életműről kisebb könyvtárnyi tanulmány, kritikai elemzés, valamint egy kiváló monográfia született, hanem mert a szerző - legalábbis a Halászóember óta - olyan széles olvasói körben tekinthető népszerűnek, amilyenről

többnyire csak álmodhat

a kortárs magyar líra élvonala. Ettől még érezheti úgy egy költő persze, hogy nem érti meg senki ("igazán"), meg hogy nem jut el az olvasókhoz - ki tilthatná meg neki -, csakhogy ez a (szerencsére töredékben maradó, ki nem fejtett) szólam az új kötetnek éppen azt az egyensúlyát veszélyezteti, amit a versek egyébiránt az "öregkori", kevéssé reflektált önvallomás, valamint a komor tónusokkal, kopár díszletek közt kiteljesedő létöszszegző líra határain nagyon szépen, meggyőzően fenntartanak.

A megfelelő nap költői módszerét az az önfegyelem teszi a mai magyar líra mezőnyében egyedülállóvá, amely révén Oravecz az életutat áttekintő, retrospektív, búcsúzó és számot vető verseinek csak a vázát írja meg. A kötet domináns természeti motivikájához kapcsolódva azt mondhatnánk, hogy ez a verstípus a lombjavesztett téli fához hasonlatos, melynek csupasz ágai őrzik ugyan a lombkorona emlékét a szürke ég alatt, de nem akarják annak egykori látványát telt hangzatokkal, siránkozva felidézni, lamentálva átörökíteni. Az igen rövid - gyakran két-három soros - költemények túl vannak már ezen. Az uralkodó beszédmódot a tárgyilagos, tényszerű közlések visszatekintő, elősoroló s a jelenbeli állapotot rögzítő retorikája határozza meg. Ez a leíró, eszköztelen, prózai intonáció akként tartja kordában az önsajnálat felhangjait, hogy a versvilág intenzív érzelmi teltségét a tárgyszerű, redukált, a tényekre szorítkozó versbeszéd feszes nyelvi logikája alá rendeli. Ily módon a nosztalgia, a múlt, a fiatalság sóvárgó megidézése, a jelen idejű, vigasztalan állapotrajzok sora, s a jövő halálfélelemben testet öltő távlata a kifejezés vázaira csupaszított nyelvi evidenciák szűrőjén és kontrollján át lesz alig fokozható tömörséggel érzékeltethető.

Istenkísértő vállalkozás

Ez az axiomatikus versnyelv ugyanis jellegénél fogva minduntalan a létező, az elképzelhető, a művészileg leírható legnagyobb közhelyek közelében mozog, a legbanálisabb érzéseket, fájdalmakat, élettényeket súrolja és mozgósítja folyamatosan, ám a hozzá rendelt részletező, neoprimitív, hiperrealista verstechnika lényegre szorítkozó pontossága, következetessége a kísérletet adekváttá, megalapozottá, messzemenően hitelessé teszi. Oravecz nem csinál mást, mint hatciklusnyi variánsban járja körül azt az élményt, amely a fiával eltöltött szenteste nyomán lett visszavonhatatlanul megfogalmazható: "végérvényesen elmúlt valami" (Karácsonyfa). A kötet versanyaga ezen a nyomvonalon haladván az elmúlt dolgok, élettények számbavételére szorítkozik. A veszteséglajstrom terjedelmes és kimeríthetetlen. A Szajla-versek jól ismert irányultságának, motívumkészletének alapján a falu, a hajdani ház, kert pusztulása, a szülők, rokonok elvesztése, az archaikus szokások, a hagyományok kiüresedése éppúgy beletartozik, mint - teszem azt - egyes környékbeli madárfajok kipusztulása vagy a nyelvvesztés, az elnémulás távlata (Hallgatásod beszéde, Nyelv, Még egyszer a hallgatásról) - indokolván mintegy a versek jellegzetes, redukált poétikai szerkezetét. Az új könyv perspektívájában azonban mindezt felülírja a közelítő személyes vég szólama. Oravecz lírája tematikai értelemben talán épp ezen a ponton lép túl a legnyomatékosabban az eddigieken. A megfelelő nap anyaga ugyanis a legkevésbé sem azon az ösvényen halad, amit az Ejtendő én című, egyik első darab kívánalomként megfogalmazott: "Fordulj el magadtól mint unt, csikorgó szerkezettől." Nem, noha a kidolgozott verstechnika távolító, epizáló, tablószerű, rögzítő tárgyilagossága mindent megtesz annak érdekében, hogy a vallomás, a hanghordozás nehogy reflektálatlan legyen. Ebbéli szándékában a költő gyakorta él avval a szélsőséges megoldással, hogy a versek szerkezetét a legfontosabbnak tartott, végső tényeket összegző felsorolás kijelentés-egységeire építi rá, ám ezek a konklúzióval záródó hosszabb versek sem akarják (vagy tudják) elkerülni azt, hogy a versbeli beszélő és a vallomástevő én mindvégig megfeleltethető legyen (Örömóda, Kívánságlista, Még, A halott tájékoztatja az élőket, Öregedő férfi ifjú hitveséhez, Jelentés a boldogság állásáról). Az Oravecz-líra újabb szakaszának hatása épp e termékeny kettősségben, feszültségben lehet megragadható - abban, ahogy a megrendültség lírai hitele, személyes érintettsége, s a rögzítés leíró, tárgyilagos pontossága új,

hasonlíthatatlan verstípust teremt

Így lesz A megfelelő nap újra csak egy rendkívül izgalmas, felkavaró Oravecz-verskötet - mint mindegyik a Héj óta, gyakorlatilag -, mely ismételten, sokadszor is átértékeli azt, amit a kortárs vers érvényességéről, aktuális lehetőségeiről jelen állás szerint bármelyikünk gondolni vélt. Határokat feszeget és lép át radikális, öntörvényű módon: csak a legnagyobbak engedhetik meg maguknak, hogy eddig merészkedjenek. Oravecz arról ír, amihez már nincs mit hozzáfűzni; onnan beszél, ahol már a végső lényegükre egyszerűsödnek a dolgok, ahol "az ember magára marad az életével" (Csendélet). Ahol "már csak elkerülhetetlen, szükségszerű örömök" (Örömóda) éltetik, míg eljön a pillanat, amikor ennek is vége szakad: "Csak átnyomnak egy vékony, fényes csövön, / a létből a nemlétbe, / durván / és veszteségmentesen" (Halál). Ja, ennyi ez.

Keresztury Tibor

Jelenkor Kiadó, 2002; 236 oldal, 1500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”