Könyv: Végelszámolás (Oravecz Imre: A megfelelő nap)

  • Keresztury Tibor
  • 2002. július 4.

Zene

"Verseimmel mindig szemben úszom az árral, / semmi küldetéstudat, útmutatás, lángolás, / vagy posztmodern mutatvány, viccesség, csavar, / földhözragadt, komor vagyok és érzelmes, / és folyton panaszkodom, / eszközeim pedig költőietlenek, / ha vannak egyáltalán eszközeim, / kritikusaim nem tudnak velem igazán mit kezdeni, / olvasóimhoz nem jutok el" - mondja meg őszintén az új kötetben Oravecz Imre (Irodalom). Én meg azt mondom, hogy igen: a két utolsó sort leszámítva körülbelül így fest a dolog. Bármilyen flottul is passzolna azonban az új költői korszak egylényegű, zárt énképéhez a meg nem értettség sérelemmítosza, ez sajnálatos módon tényszerűen nem igaz. Nem csak azért, mert az életműről kisebb könyvtárnyi tanulmány, kritikai elemzés, valamint egy kiváló monográfia született, hanem mert a szerző - legalábbis a Halászóember óta - olyan széles olvasói körben tekinthető népszerűnek, amilyenről
"Verseimmel mindig szemben úszom az árral, / semmi küldetéstudat, útmutatás, lángolás, / vagy posztmodern mutatvány, viccesség, csavar, / földhözragadt, komor vagyok és érzelmes, / és folyton panaszkodom, / eszközeim pedig költőietlenek, / ha vannak egyáltalán eszközeim, / kritikusaim nem tudnak velem igazán mit kezdeni, / olvasóimhoz nem jutok el" - mondja meg őszintén az új kötetben Oravecz Imre (Irodalom). Én meg azt mondom, hogy igen: a két utolsó sort leszámítva körülbelül így fest a dolog. Bármilyen flottul is passzolna azonban az új költői korszak egylényegű, zárt énképéhez a meg nem értettség sérelemmítosza, ez sajnálatos módon tényszerűen nem igaz. Nem csak azért, mert az életműről kisebb könyvtárnyi tanulmány, kritikai elemzés, valamint egy kiváló monográfia született, hanem mert a szerző - legalábbis a Halászóember óta - olyan széles olvasói körben tekinthető népszerűnek, amilyenről

többnyire csak álmodhat

a kortárs magyar líra élvonala. Ettől még érezheti úgy egy költő persze, hogy nem érti meg senki ("igazán"), meg hogy nem jut el az olvasókhoz - ki tilthatná meg neki -, csakhogy ez a (szerencsére töredékben maradó, ki nem fejtett) szólam az új kötetnek éppen azt az egyensúlyát veszélyezteti, amit a versek egyébiránt az "öregkori", kevéssé reflektált önvallomás, valamint a komor tónusokkal, kopár díszletek közt kiteljesedő létöszszegző líra határain nagyon szépen, meggyőzően fenntartanak.

A megfelelő nap költői módszerét az az önfegyelem teszi a mai magyar líra mezőnyében egyedülállóvá, amely révén Oravecz az életutat áttekintő, retrospektív, búcsúzó és számot vető verseinek csak a vázát írja meg. A kötet domináns természeti motivikájához kapcsolódva azt mondhatnánk, hogy ez a verstípus a lombjavesztett téli fához hasonlatos, melynek csupasz ágai őrzik ugyan a lombkorona emlékét a szürke ég alatt, de nem akarják annak egykori látványát telt hangzatokkal, siránkozva felidézni, lamentálva átörökíteni. Az igen rövid - gyakran két-három soros - költemények túl vannak már ezen. Az uralkodó beszédmódot a tárgyilagos, tényszerű közlések visszatekintő, elősoroló s a jelenbeli állapotot rögzítő retorikája határozza meg. Ez a leíró, eszköztelen, prózai intonáció akként tartja kordában az önsajnálat felhangjait, hogy a versvilág intenzív érzelmi teltségét a tárgyszerű, redukált, a tényekre szorítkozó versbeszéd feszes nyelvi logikája alá rendeli. Ily módon a nosztalgia, a múlt, a fiatalság sóvárgó megidézése, a jelen idejű, vigasztalan állapotrajzok sora, s a jövő halálfélelemben testet öltő távlata a kifejezés vázaira csupaszított nyelvi evidenciák szűrőjén és kontrollján át lesz alig fokozható tömörséggel érzékeltethető.

Istenkísértő vállalkozás

Ez az axiomatikus versnyelv ugyanis jellegénél fogva minduntalan a létező, az elképzelhető, a művészileg leírható legnagyobb közhelyek közelében mozog, a legbanálisabb érzéseket, fájdalmakat, élettényeket súrolja és mozgósítja folyamatosan, ám a hozzá rendelt részletező, neoprimitív, hiperrealista verstechnika lényegre szorítkozó pontossága, következetessége a kísérletet adekváttá, megalapozottá, messzemenően hitelessé teszi. Oravecz nem csinál mást, mint hatciklusnyi variánsban járja körül azt az élményt, amely a fiával eltöltött szenteste nyomán lett visszavonhatatlanul megfogalmazható: "végérvényesen elmúlt valami" (Karácsonyfa). A kötet versanyaga ezen a nyomvonalon haladván az elmúlt dolgok, élettények számbavételére szorítkozik. A veszteséglajstrom terjedelmes és kimeríthetetlen. A Szajla-versek jól ismert irányultságának, motívumkészletének alapján a falu, a hajdani ház, kert pusztulása, a szülők, rokonok elvesztése, az archaikus szokások, a hagyományok kiüresedése éppúgy beletartozik, mint - teszem azt - egyes környékbeli madárfajok kipusztulása vagy a nyelvvesztés, az elnémulás távlata (Hallgatásod beszéde, Nyelv, Még egyszer a hallgatásról) - indokolván mintegy a versek jellegzetes, redukált poétikai szerkezetét. Az új könyv perspektívájában azonban mindezt felülírja a közelítő személyes vég szólama. Oravecz lírája tematikai értelemben talán épp ezen a ponton lép túl a legnyomatékosabban az eddigieken. A megfelelő nap anyaga ugyanis a legkevésbé sem azon az ösvényen halad, amit az Ejtendő én című, egyik első darab kívánalomként megfogalmazott: "Fordulj el magadtól mint unt, csikorgó szerkezettől." Nem, noha a kidolgozott verstechnika távolító, epizáló, tablószerű, rögzítő tárgyilagossága mindent megtesz annak érdekében, hogy a vallomás, a hanghordozás nehogy reflektálatlan legyen. Ebbéli szándékában a költő gyakorta él avval a szélsőséges megoldással, hogy a versek szerkezetét a legfontosabbnak tartott, végső tényeket összegző felsorolás kijelentés-egységeire építi rá, ám ezek a konklúzióval záródó hosszabb versek sem akarják (vagy tudják) elkerülni azt, hogy a versbeli beszélő és a vallomástevő én mindvégig megfeleltethető legyen (Örömóda, Kívánságlista, Még, A halott tájékoztatja az élőket, Öregedő férfi ifjú hitveséhez, Jelentés a boldogság állásáról). Az Oravecz-líra újabb szakaszának hatása épp e termékeny kettősségben, feszültségben lehet megragadható - abban, ahogy a megrendültség lírai hitele, személyes érintettsége, s a rögzítés leíró, tárgyilagos pontossága új,

hasonlíthatatlan verstípust teremt

Így lesz A megfelelő nap újra csak egy rendkívül izgalmas, felkavaró Oravecz-verskötet - mint mindegyik a Héj óta, gyakorlatilag -, mely ismételten, sokadszor is átértékeli azt, amit a kortárs vers érvényességéről, aktuális lehetőségeiről jelen állás szerint bármelyikünk gondolni vélt. Határokat feszeget és lép át radikális, öntörvényű módon: csak a legnagyobbak engedhetik meg maguknak, hogy eddig merészkedjenek. Oravecz arról ír, amihez már nincs mit hozzáfűzni; onnan beszél, ahol már a végső lényegükre egyszerűsödnek a dolgok, ahol "az ember magára marad az életével" (Csendélet). Ahol "már csak elkerülhetetlen, szükségszerű örömök" (Örömóda) éltetik, míg eljön a pillanat, amikor ennek is vége szakad: "Csak átnyomnak egy vékony, fényes csövön, / a létből a nemlétbe, / durván / és veszteségmentesen" (Halál). Ja, ennyi ez.

Keresztury Tibor

Jelenkor Kiadó, 2002; 236 oldal, 1500 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.