Könyv: Zajos leltár (Szabó Lőrinc: Vers és valóság)

  • Szijj Ferenc
  • 2002. március 7.

Zene

A rendszerváltozás előtti pillanatban, 1989-ben ismeretlen Szabó Lőrinc-kézirat jut el "az MTA Könyvtára Kézirattára közvetítésével" a költő fiához - hogy honnan, kitől, nem tudjuk. A kézirat két emlékező szöveget tartalmaz: az egyik Vers és valóság címen Szabó Lőrincnek az összes verseihez fűzött kommentárjait, a másik, a Bizalmas adatok és megfigyelések című néhány olyan személyre való visszaemlékezés, akik fontos szerepet játszottak a költő életében (Babits, Babitsné, Erzsike, Nagyklára, Bajor Gizi - utóbbi mint elérhetetlen nő). A verskommentárokat a feleségének, a Bizalmas adatokat a fiának és lányának ajánlotta a költő (már ezért is furcsa, hogy nem tudtak róla), de a szövegeket ismeretlen személynek (vagy személyeknek) diktálta 1955-től kezdődően az életéből még hátralevő két évben - Kabdebó Lóránt a könyv utószavában azt feltételezi, hogy egy 1953-as intim kapcsolat főhősének, az úgynevezett Kiadatlan verssorozat ihletőjének. Erről az ihletőről azonban Szabó Lőrinc a kommentárokban úgy nyilatkozik, hogy fiktív személy volt,

Titokzatos dolgok történnek.

A rendszerváltozás előtti pillanatban, 1989-ben ismeretlen Szabó Lőrinc-kézirat jut el "az MTA Könyvtára Kézirattára közvetítésével" a költő fiához - hogy honnan, kitől, nem tudjuk. A kézirat két emlékező szöveget tartalmaz: az egyik Vers és valóság címen Szabó Lőrincnek az összes verseihez fűzött kommentárjait, a másik, a Bizalmas adatok és megfigyelések című néhány olyan személyre való visszaemlékezés, akik fontos szerepet játszottak a költő életében (Babits, Babitsné, Erzsike, Nagyklára, Bajor Gizi - utóbbi mint elérhetetlen nő). A verskommentárokat a feleségének, a Bizalmas adatokat a fiának és lányának ajánlotta a költő (már ezért is furcsa, hogy nem tudtak róla), de a szövegeket ismeretlen személynek (vagy személyeknek) diktálta 1955-től kezdődően az életéből még hátralevő két évben - Kabdebó Lóránt a könyv utószavában azt feltételezi, hogy egy 1953-as intim kapcsolat főhősének, az úgynevezett Kiadatlan verssorozat ihletőjének. Erről az ihletőről azonban Szabó Lőrinc a kommentárokban úgy nyilatkozik, hogy fiktív személy volt,

elképzelt nő

- s bár ezt nem kell készpéznek vennünk (a verssorozat véglegesített szövege 1975-ben névtelen levélben jutott el Kabdebó Lóránthoz - újabb rejtély), mégis kételyeket ébreszt a filológusi feltételezéssel szemben. A neves Szabó Lőrinc-kutató a Vers és valóságot már 1990-ben megjelentette. Hogy a Bizalmas adatok közzététele miért váratott magára ennyi ideig, azt nem tudjuk, de a kézirat körüli homályt látva és a bizalmas emlékezéseket olvasva akár nyomós okokra, valamely érintett személy érzékenységére is gyanakodhatunk.

Hogy tehát még mindig folyik a konspiráció. Pedig Szabó Lőrinc az egész életét végigkonspirálta. Mindenekelőtt meg kellett szerveznie a titkos találkozókat Vékesné Korzáti Erzsébettel, aki huszonöt éven át volt a szeretője. Ha belelapozunk a Huszonöt év című levelezéskötetbe (Magvető, 2000), akkor láthatjuk, hogy ez sem volt egyszerű, hiszen Szabó Lőrincnek ugye családja volt, a háborúig újságíróként dolgozott, élénk társadalmi életet élt, na meg ott voltak azonkívül az egyéb kalandok, a pénzen, férfiúi vonzerővel (bár saját bevallása szerint is csúnya férfi volt) vagy "érzelemmel szerzett" nők. Egy darabig még számon tartotta a legfontosabb huszonötöt, "de aztán a szám már magasra ugrott". A legeslegfontosabbakat viszont igyekezett beépíteni az életébe, illetve, mint a Bizalmas adatok megfelelő fejezetében elmeséli, Tanner Ilonkát (Török Sophie-t), aki a menyasszonya volt, egy hirtelen elhatározással és egyedülállóan önzetlen gesztussal mégis inkább Babits Mihály életébe építette be: átpasszolta neki, látván, hogy a mester, akkori legjobb barátja, nehezen boldogul a nőkkel. Erzsikéről aztán már semmi áron nem volt hajlandó lemondani, de mivel a feleségét, "Nagyklárát" sem akarta elhagyni, először azzal a kompromisszumos ötlettel próbálkozott, hogy

éljenek együtt hárman,

majd, miután erről hamar kiderült, hogy egyik nő se örül neki igazán, maradt a konspiráció, a negyedszázados bujkálás, alkalmi együttlétek a természetben, kölcsönlakásokon, mindaz a lelki tortúra, ami ezzel jár, s a végén a szerencsétlen nő öngyilkossága és ennek nyomán A huszonhatodik év című szonettciklus, a nagyszabású gyászmunka.

A nők persze a költészetbe is be lettek építve, de mintha Szabó Lőrinc számára maga a költészet is az alkalmi hódítások beláthatatlan mezeje lett volna: minden kis élmény, látvány, emlékmorzsa, lelki rezdülés önként adta át magát a költő ösztönszerűen működő versírási késztetésének, és minden alkalom felkínálta a lírai elragadtatást. A versek száma is "magasra ugrott", de, úgy tűnik, azoknál erősebb volt a hódításokhoz valamiképp természetszerűleg hozzátartozó leltározási kényszer, és Szabó Lőrinc az utókor dolgát megkönnyítendő minden egyes verséhez akkurátusan megadja az "élményhátteret", azt az életrajzi nyomot, ami egy Szabó Lőrinc-kutató számára nagyon fontos lehet, de a versek mélyebb megértéséhez csak elvétve járulhat hozzá. Inkább tehát valamiféle önéletrajzi emlékfüzérként fogható fel a két kézirat, ahol a költő által megőrzésre érdemesített tények közül némelyek háromszor is felbukkannak: egyszer az egyes versek kommentárjaiban, másodszor a nagy önéletrajzi verssorozat, a Tücsökzene darabjaihoz fűzött kommentárokban, harmadszor pedig a személyekre való visszaemlékezésekben.

Magam természetesen nem vagyok ellensége a leltáraknak, de az a gyanúm, hogy a saját életműre való visszatekintésnek ez a módja legalábbis valami feszültségre utal. Mintha igazolni akart volna valamit Szabó Lőrinc, de úgy, hogy másvalamit viszont ne kelljen tudomásul vennie vagy kimondania. Elsősorban nyilván az életmű súlyosságát akarta igazolni, amire mai szemmel könnyen rámondjuk, hogy felesleges volt, de ő akkor méltánytalanul mellőzöttnek érezte magát (csak közvetlenül a halála előtt kapta meg a Kossuth-díjat, a hivatalos elismerést). Másodsorban talán azt akarta igazolni, hogy

semmi nem volt hiábavaló

- szerelmei, viszonyai, egész élete a művet építette, és a mű értéke az élet hibáit, bűneit, hűtlenségeit és eltévelyedéseit is úgyszólván megszenteli. Hogy mi volt az a kérdés, amivel nem akart szembenézni, azt nem tudom. Talán hogy ki lehet-e iktatni a mű érdekében a mindennapoknál messzebbre látó felelősséget valaki másnak az élete iránt. Vagy hogy teljesített-e annyit, mint Babits.

A zajos költői adatolásba menekülő életleltár igazi kihívást jelent a filológusi szorgalom számára, nem csoda hát, hogy a szövegeket a sajtó alá rendezők szinte orgiasztikus tényfeltárása (és néha pótlólagos, illetve másodlagos szövegközlése) követi, s persze részben jogosan, hiszen a gyarló emlékezet számos helyen kiegészítésre, pontosításra, helyreigazításra szorul, de itt aztán egyetlen, akár csak futólag említett személy, helyszín vagy időpont nem marad homályban, és ha valaki arra kíváncsi, hogy melyik neves sportszergyártó cég márkaboltja van most a Tücsökzene 20. versében megénekelt "varázsbolt" helyén, megtudhatja.

Mellesleg az is kiderül, hogy vannak még kiadatlan kéziratok a hagyatékban, például prózák és fiktív vagy nem fiktív szerelmeshez írt fiktív levelek. Hogy ismeretleneknél és névteleneknél még mi lappang, az egyelőre a titokzatosság homályába burkolózik. De addig is vannak a versek, azokhoz csak némi csendes figyelem kell.

Szijj Ferenc

(Osiris Kiadó, 2001, 596 oldal, 3200 Ft; szöveggondozás: Lengyel Tóth Krisztina; jegyzetek: Kiss Katalin és Lengyel Tóth Krisztina)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.