Lemez

Kovács Linda: Recycle

Zene

Hosszú idő után jelentkezett lemezzel Kovács Linda, akinek 2007 óta van papírja arról, hogy jazzénekesnő, amúgy módszeresen próbálja dekonstruálni az ezzel járó konvenciókat. Közben a merész improvizációk hívei sem feledkeztek el róla, közreműködőként is elég sok meghívása akadt, és hallható volt saját zenekaraival, néha fellépett az énekest próbáló bőgő duóban – eleinte Orbán Györggyel, az utóbbi években pedig Bögöthy Ádámmal. A kvartettjében már szerepelt a gitáros Fenyvesi Márton, aki egyre inkább elmozdul a kreatív producer feladatköre felé, de az új formáció „élő” felvételén Kovács és Fenyvesi mellett egy harmadik örök kísérletező, konvenciótörő muzsikus is játszik, Dés András ütőhangszeres.

A Recycle projekt lényege eredetileg az volt, hogy örökzöldeket felaprítva hasznosítsanak újra, de a kissé rövidke lemeznek majdnem a felét mégis az ambientszerű saját témák teszik ki. De a figyelem óhatatlanul a klasszikusok felé terelődik (Kurt Cobaint is idesorolva), és azok meg is felelnek a Kovács Lindával szemben támasztott magas elvárásoknak. Mostanában ugyan már bevett, hogy idézőjelek, torzító effektek és sokszorozó samplerek teszik zárójelbe az eredetit, de a jazz mainstream irányzatában még mindig sokan ódzkodnak az ilyesmitől. A Recycle triójánál viszont szvingelés csak mutatóba akad, a ritmika erősen szaggatott. Kovács Linda csak a melódia oldalán tesz engedményeket a tradíciónak, előadása és Fenyvesi hang(szét)szerelései mindig teljesen egyéniek. Viszont nem tartom sem avantgárd, sem felhasználóbarát gesztusnak, hogy az utolsó tracken közel négy perc csend után van egy másik, torzítós verzió is a The Way You Look Tonight című számból.

Hevhetia, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.