Az autentikus antizene felemelkedését vizionálja programadó dalában, a Music Media Is My Whore-ban az egykori Pantera-torok, miközben könyörtelen, ismétlődő antidallamokat gyűr a rajongók arcába.
Az európai történelem ismerői alighanem már gyorsan korrigálták is magukban a fenti címet, ekképpen: a táncoló kongresszus. Csakhogy a Napóleon feletti győzelmet ünneplő, az európai rendet pedig újra- és visszarendező bécsi kongresszus nemcsak a táncot ropta, de énekelt is, éppenséggel a nyilvános pályafutása csúcsain járó Ludwig van Beethovent.
Az általunk sajnos kihagyott csütörtök (Crystal Castles, Justice, Todd Terje, Scuba) mellett talán a BS zárónapja tűnt a legizgalmasabbnak - több olyan előadóval, aki soha nem járt még nálunk, és egy kedves visszatérővel.
Az idei Balaton Sound felhozatala jól festett hiphopügyileg. A nyitónapon például a Wu-Tang Clan lépett fel a nagyszínpadon, egységesen, kollektívaként, márpedig ilyen mennyiségben egyszerre soha nem jártak nálunk (azért egyenként előfordultak már errefelé, elsősorban a Dürer kert környékén).
Az 1992-es Blues For The Red Sunnal a Kyuss tagjaként megteremtette a stoner rockot, a 90-es évek végén alapított második zenekara, a Queens Of The Stone Age pedig repetitíven lüktető, erőteljes sivatagi zenéjével az ezredforduló után Amerika egyik meghatározó rockzenekarává vált. A Volt fesztivál nyitónapján először léptek fel Magyarországon - a gitáros-énekessel (képünkön középen) ekkor tudtunk beszélgetni néhány percet.
"Joseph Heyden belső-tisztviselőnek minősül, és akként kezeltetik. Ezért a Herceg úr őfőméltósága kegyesen bízik abban, hogy magát hercegi udvarhoz tartozó, tisztességes belső-tisztviselőhöz méltóan, józanul viseli, s alárendelt zenészeit nem brutálisan, hanem higgadtan és szerényen, nyugodtan, derekasan vezeti majd, kivált, ha magas uraságok előtt muzsikálnak.