Lemez

Token Introspective

  • Velkei Zoltán
  • 2013. augusztus 18.

Zene

A belga Token kiadó nem véletlenül lett az utóbbi évek egyik kiemelkedő technós cége: egyszerűen nem ad ki rossz zenét.

A 2007 óta működő vállalkozás, mondjuk, nem vitte túlzásba a megjelenéseit - e sorok írásakor épp a 32-es katalógusszám kelt el, tehát körülbelül bő kéthavi rendszerességgel jön ki náluk valami -, ezért cserébe viszont konzisztens, végig kiemelkedő darabokból álló katalógussal büszkélkedik, amelyben éppúgy vannak befelé forduló, mélyebb témák, mint hatalmas, tánctereket megmozgató slágerek.

Mixlemeznek álcázott válogatással összegezni/ünnepelni ezt az időszakot bölcs döntésnek tűnik. Hiába ugyanis ez a sok jó zene, a bakelitekre szakosodott Token a lemezlovasok köréből eddig még nem nőtte ki magát. Egy mixlemezzel viszont el lehet érni más hallgatói csoportokat is, pláne, hogy mostanra a kiadó nem egy szerzője komoly hírnevet szerzett magának - Inigo Kennedy, S [Phase], Xhin és Go Hiyama neve például sokszor alapból garancia a minőségre.

A kiadót menedzselő DJ Kr!z mixéből rögzített Token Introspective nincs is elrontva, sőt többet hoz az elvárhatónál: nemcsak maguk a számok jók, de rendkívüli egységet is alkotnak, mintha ez a hat év végig tudatosan lett volna megtervezve. Időtlennek tűnik a nyolcvan perc, ráadásul a lemeznek szép íve is van. Hallható itt klasszikus veretés, agyasabb döngölés és melódiákkal teli kitérő, ügyesen lefedve a komolyabb technó minden szegletét, jelezve, hogy egy új nagyhatalom berendezkedésének lehetünk szem- és fültanúi.

Token/Aktrecords, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.