rés a présen

Az aktualitás a mű maga

Dinyés Dániel karmester, zeneszerző

  • rés a présen
  • 2013. augusztus 18.

Zene

rés a présen: Kinek a fejében született meg az ötlet, hogy az Ördögkatlan Fesztiválon legyen egy Requiem-bemutató?

Dinyés Dániel: Az elgondolás az volt, hogy a Katlanban a szabad ég alatt legyen egy klasszikus oratorikus mű, amit a közönség a fűben heverészve, a csillagos eget szemlélve hallgathat. Bérczes Lacival és Kiss Mónival hét éve álmodunk erről. Most jött el a financiális pillanat, hogy ezt meg is valósítsuk. Aktualitás soha nem kell egy Mozart Requiemnek, mert egy zseni esetében az aktualitás a mű maga. Ám pluszjelentést ad neki, hogy mindez Beremenden, a Megbékélés kápolna előtti mezőn történik, nem messze a horvát határtól, közel a jugoszláv háború emlékeihez.

rap: Van jelentősége annak, hogy egy új fesztiválhelyszínen lesz az előadás?

DD: Egy olyan fesztiválon, mint az Ördögkatlan, hatalmas jelentősége van minden új kezdeményezésnek és helyszínnek. Beremend mar régóta szeretett volna csatlakozni a Katlan faluihoz, de mostanra érett meg a helyzet, hogy evvel a "nagy dobással" csatlakozni tudjon. Beremend önkormányzata is jelentősen hozzájárul az eseményhez, nem csak a helyszínt adja.

rap: Hogyan állt össze az előadói csapat?

DD: A zenekar a Bujtor Balázs vezette Hungarian Studio Orchestra lesz, a kórus pedig a Philipp György által vezetett À la cARTe. A szólisták Kolonits Klára, Szolnoki Apollónia, Horváth István és Cseh Antal. Balázzsal konzis korunk óta ismerjük egymást és a munkakapcsolatunk mára barátsággá vált. Gyuri kórusa egy fiatal formáció, igazi "mindenevők", ez lesz az első közös zenélésünk, melytől csupa jót várok, mert a tagokat egyenként mind ismerem, és ennyi jó hang egy helyen egyszerűen nem sülhet el rosszul! A szólistákkal akadémista korunk óta dolgozom együtt, szóval mondhatjuk, hogy összeszokott csapat. A kapocs minden bizonnyal én vagyok, de a legnagyobb örömöm az, amikor látom, hogy egy-egy ilyen koncert után elkezdenek egymással dolgozni nélkülem is.

rap: Kell klasszikus zene egy ifjúsági buliba?

DD: Sajnos a klasszikus zene ügye mára nem áll olyan jól, hogy ne lenne minden koncert a legfontosabb egy klasszikus zenész életében. A klasszikus zene pont a fiatal közönség elvesztése miatt is sodródott a margóra itthon. Tehát egy ilyen fesztiválnál nem sok fontosabb van.

rap: Milyen projektjeid lesznek a közeljövőben?

DD: Mivel időm nagy részében a pesti színházakban dolgozom, engem ott lehet látni, de inkább hallani. A Vígszínházban három darab is fut a vezényletemmel, a Radnótiban egy. Jövőre beindítunk Ascher Tamással egy operamagyarázó koncertsorozatot a Katonában, ami havonta egy Mozart-operával foglalkozik, ezenkívül megyek Győrbe vezényelni a színházba Silló István meghívására. Szeptember elsején a Párkák című meseoperámat játsszuk az Egri Kamaraopera Fesztiválon a Bárka Színház társulatával, aztán lesz egy szimfonikus koncertem a Dohnányi Filharmonikusokkal novemberben, októberben pedig az operaházban vezénylek két Traviatát.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.