rés a présen

Nem vicc

Dés András zenész

  • rés a présen
  • 2013. augusztus 18.

Zene

rés a présen: Több formációban is benne vagy, de talán a Dés András Trió volt a legjelentősebb. Hogyan élted meg a feloszlását 2011-ben, és mi lett utána?

Dés András: Ez volt az első zenekar a saját nevem alatt, számomra igazi mérföldkő. Ezzel az együttessel jelent meg az első olyan lemez, amelyet nemcsak ütőhangszeresként, hanem zenekarvezetőként és zeneszerzőként is jegyzek. A zenekarvezetés számos olyan új kérdéssel szembesített, amelyekkel egy sidemannek nem feltétlenül kell foglalkoznia. Ezek főleg önismereti kérdések, a kollégákkal, közönséggel, zenével és elsősorban saját magammal kapcsolatban. A trióm az áthidalhatatlan távolság miatt oszlott fel: először a bőgős, Szandai Matyi költözött ki Párizsba, majd Szabó Dani, a zongorista Los Angelesbe. Többek között velük kezdtem el a Konzervnyitó Akciócsoport című sorozatot is, amelyet távozásuk után is folytattam. Ezeken az interaktív beszélgetős, zenélős esteken riporterként is funkcionálok, ami nem kis feladat, hiszen az elmúlt harminc alkalommal többek között olyan emberekkel beszélgettem, mint Ascher Tamás, Spiró György vagy Geszti Péter.

rap: Kikkel szeretsz, szerettél együttműködni még?

DA: Szívesen emlékszem vissza az összes zenekarra, amelynek tagja voltam, rengeteg szenzációs zenésszel játszhattam az elmúlt tizenöt év alatt. Jelenleg is több együttesben játszom, amelyek közül három viszonylag friss csapatot említenék meg. Ezekről azt gondolom, nagy jövő előtt állnak. Az 1705 nevű dzsessztrió, a Both Miklós Folkside és a Jónás Vera Experiment mind izgalmas, inspiráló színfolt az életemben. Az elmúlt hónapokban ismét sokat játszottam apukámmal is (Dés Lászlóval - rap) nagyszerű magyar írókkal közös esteken.

rap: Milyen új produkcióra készülsz?

DA: Nagy öröm, hogy a volt trióm Fenyvesi Marci gitárossal - aki szintén nem él itthon - kiegészülve újra összeáll, és három koncertet adhatunk csupa friss szerzeménnyel, s a miniturné végén egy lemezt is felveszünk. A Dés András - Quartet '13 névre hallgató alkalmi projekt kizárólag most nyáron lesz hallható. Július 27-én a Művészetek Völgyében, augusztus 1-jén az Ördögkatlan Fesztiválon a Vylyan teraszon, és másnap a Budapest Jazz Clubban. A produkció különlegessége, hogy zömében olyan számokat játszunk, amelyeket a Konzervnyitó különböző estjeire írtam, így elhangzik majd Pintér Béla, Varga Mátyás vagy Ungváry Krisztián által inspirált szerzemény is.

rap: Mi lesz a speciál az Ördögkatlanon?

DA: Az, hogy eddig még nem játszottam az Ördögkatlanon. Idén viszont úgy alakult, hogy a saját zenekarom fellépése után még aznap lesz egy koncertünk a Folkside-dal is, úgyhogy szerencsére augusztus elsején lesz időm jó alaposan belekóstolni ebbe a különleges fesztiválba.

rap: Fontos a zenében a humor?

DA: A játékosságot nagyon fontosnak tartom. Úgy vettem észre, hogy amikor igazán bele tudok feledkezni akár a zenélésbe, akár a zeneszerzésbe, a kreativitásom egyik fő mozgatórugója a játék. Ellenben nagyon távol áll tőlem a mostanában divatos idézőjelbe tett művészet, amikor úgy csinálunk, mintha az egész csak egy vicc lenne. Nehezen tudom elképzelni, hogy ha valaki eljut odáig, hogy hosszú munkaórákat fektet egy alkotásba, azt ne gondolja komolyan. A gondolatok két végén az idézőjeleket védőpajzsnak érzem, hogy ne lehessen kritizálni a művészt, ne lehessen rajtakapni az őszinte kitárulkozáson, hiszen ő csak viccelt.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.