Lemez

Kronos Quartet, Kimmo Pohjonen, Samuli Kosminen: Uniko

  • m.l.t.
  • 2011. december 26.

Zene

Az év egyik legjelentősebb albuma ez, legfeljebb az a kérdés, hogy melyik kategóriában. Erre azonban nem lehet - vagy ha úgy tetszik: nem érdemes - válaszolni. Adott egyfelől a San Franciscó-i Kronos Quartet, amely már önmagában macerás eset. Mert az egy dolog, hogy a világ egyes számú kortárs vonósnégyeseként Steve Reich, Philip Glass, Terry Riley, Henryk Górecki, Osvaldo Golijov, Alfred Schnittke (és így tovább) műveit játssza, na de közben Jimi Hendrixet, Seress Rezsőt, Astor Piazzollát, Rahul Dev Burmant, vagyis rockot, világzenét, sanzont (stb.) is nyomat.

Másfelől meg itt van a finn harmonikás Kimmo Pohjonen és ütős-programozó társa, Samuli Kosminen. Ők játszanak duóban (Kluster néven), játszanak a King Crimson-os Trey Gunn-nal és Pat Mastelottóval kvartettben (KTU néven), és külön-külön is még jó tucatnyi zenés, filmes, színházas projektben. Tíz éve tűntek fel a finn világzene színterén, de pillanatokon belül a legnagyobb rockfesztiválokra hívták őket, és nem viccből. Pohjonen másképp bánik felturbózott harmonikájával, Kosminen meg mintha másra használná a kütyüket, mint szokás.

Na, most képzeljék el együtt ezt a bagázst.

Az Unikónak 2004-ben volt a bemutatója Helsinkiben, aztán vitték Moszkvába, New Yorkba, és most végre lemezen is megjelent. És azt kell mondanom, messze ez a csúcs mindabból, amit eddig Kimmo a kollégájával művelt. Úgy sikerült új hangot teremteniük egy vonósnégyes, egy harmonikás és egy elektroguru számára, hogy az a legkevésbé sem tűnik mesterkéltnek. Éppen ellenkezőleg: azonnal magába szippantja a hallgatót. Hét - egymásba folyó - tételben, hetedhét határon túl, látomásosan és filmszerűen hömpölyög ez a muzsika. Az egyik pillanatban Északon, a másikban Keleten vagy Nyugaton járunk, de mindez szinte lényegtelen. Lényeg a lényeg: nem véletlenül érezni közben, hogy megemelkedtünk, és összeszorul a szívünk.

Ondine/Hoedown, 2011

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.